A hétvégén a 95. alkalommal várta az olvasni szeretőket az Ünnepi Könyvhét. Nagyon sok újdonság érkezett, az olvasóknak a személyes találkozásokra, dedikálásra is lehetősége adódott. Első regényével: Az ezüstpénz átkával mutatkozott be Papp Noémi. A történelmi, Mátyás korában Bártfán játszódó könyv egy sorozat része, a bártfai füvesasszony első epizódját ismerhetjük meg. A szerzővel - és egyben a Női Hírek magazin szerkesztőjével - beszélgettünk.
Padlás, ahol gyógynövények száradnak, konyha, ahol az üstben nem ételt, hanem szappant főznek, gyógynövényes fejezetcímek a regényben. Mégis azt olvassuk: Az ezüstpénz átka egy történelmi krimi, épp ezért mi is kevesebbet árulhatunk el belőle. Honnan jött az ötlet?
Egy évvel korábban tavasszal egy napot töltöttem Bártfán (a város Szlovákiában található, Sáros megyében, Kassához Eperjes közel - a szerkesztő.). A város széléről, a zsidó negyedből sétálva értük el a város magját, a főteret. Ami akkor elém tárult, egy Mátyás korabeli tér, házakkal, városházával, a hóhér kultusszal, teljesen lenyűgözött. Amikor meghallottam, hogy a bártfai vászon egész Európában keresett volt, mert ilyen hófehéret senki sem tudott alkotni, rögtön magam előtt láttam egy történetet. A Szeles utca ma is felkereshető, ott ringtak az anyagok a szélben, ott szárították az asszonyok.
A regény úgy mutatja be a városkát, hogy sokan útra fognak kelni, hogy maguk is láthassák. Csalódás fogja őket érni? Mindez már a múlté, eltűnt?
A város óvárosi, reneszánsz része csodával határos módon szinte érintetlenül megmaradt. Amikor az én történetem kezdődik, a városháza még nem áll, azt később fogják megépíteni. A Szent Egyed templom, igaz, átépítve, de várja a látogatókat. Faragott oltárképeit órákig lehet bámulni, annyira csodálatosak, ebben a korban minden céh külön készíttetett magának! A templomban a mai napig őrzik Luxemburgi Zsigmond kapuját, és Mátyást királyét is - a címerek, a szimbólumok láthatóak rajta. A templomban megmutatják, hol ülhetett a hóhér a családjával... És mindenképp kell időt hagyni arra, hogy megkóstoljuk a bártfai gyógyvizet, Bártfafürdő ma már külön település, de a vasban gazdag víz áldásos hatása a mai napig gyógyítja az embereket. Nem véletlen, hogy Sisi is ide jött kúráltatni magát.
Lübeckbe épp a bártfai látogatás után utaztam. Amikor megláttam a Hanza városok királynőjét, megdobbant a szívem. Van, ahol úgy érzi az ember, már járt, minden olyan ismerős. Egyszerűen nem lehetett kihagyni a regényből. Sokan rácsodálkoznak, hogy Mátyás király idejében mennyit utaztak az emberek, milyen távolságokra eljutottak. Pedig így volt, főleg a kereskedők járták be a kontinenst. Posztót Angliából hoztak, heringet északról, fűszereket délről. Az uralkodónknak, Mátyásnak ráadásul más német területen, Szászországban számos híve akadt. Ha valaki napjainkban Görlitzbe vagy Bautzenbe utazik, órákig fognak neki a német idegenvezetők a mi Hunyadinkról mesélni. Mátyás pénzeit egész Európában jól váltották, szerették, mert jó minőségű arany- vagy ezüstpénzt veretett, a király rendeletekkel szabályozta, hogy ne rontsa meg senki, ne legyen kisebb súlyú vagy silányabb anyagból.
A szereplőid közül mégsem mindenki szívleli a királyt.
Mátyást megítélni nem lehet csak a fennmaradt mondákból. Bár én azon is megdöbbentem, amikor Szlovéniában hallottam róla egészen újakat. Azt hittem, mindet ismerem. Nagyon nagy uralkodó volt, számos intézkedése, köztük a pénzügyi reformok is biztonságot hoztak az országnak. Több közembernek adott magas rangot, mert látta, hogy tehetségesek, nem a származás számított. Ugyanakkor a hadserege fenntartása, az állandó csatározások emésztették a kincstárát. Sok új adót vezetetett be, a hadiadót akár egy évben többször is beszedte. Ígérte ugyan, hogy ha most kétszer szedi, jövőre nem fogja, de aztán mégis csak kellett neki. Ebbe nagyon sokan belerokkantak. Az én szereplőim közül is szenvedik néhányan, miközben számos nagyratörő tervük van.
Körömvirág, zsálya, levendula, hogy csak néhány fejezetcímet emeljünk ki. Mi a gyógynövények szerepe a regényben?
Ennek a trilógiára tervezett kötetnek a főszereplője a bártfai füvesasszony. Egy nagy tudású nő, aki nem csak a mezők, rétek és az erdő növényeit gyűjti össze, hanem szappant is főz. Olyan tudás birtokában voltak az elődeink, annyira tisztelték a természetet, hogy ennek mindenképp emléket akartam állítani. Sőt, arra biztatni mindenkit, hogy tanulja meg, mit tehet, ha gyötri a havibaj, ha fáj a feje... ne rögtön a gyógyszeres doboz után nyúljunk, hanem csippentsük le egy növényke szárát a balkonládából, és főzzünk teát.
Papp Noémi: Az ezüstpénz átka
1489 márciusának egy szokatlanul fagyos napján egy lübecki kereskedő szekere Bártfa közelében árokba borul, és a két utas, apa és fia súlyosan megsérül. Csakis Zsófia, a csinos, özvegy füvesasszony segíthet rajtuk, aki betegségűző főzeteivel és gyógyító tudásával évek óta gondoskodik a város polgárairól. A sebesült apa Zsófia otthonában lábadozik, fia Bártfa hóhérának - egyszersmind felcserének -, Mihálynak a házába kerül. Az idegenek felkeltik a város kíváncsiságát, és amikor érkezésükkel csaknem egy időben szörnyű gyilkosságra derül fény, végképp felbolydul a nyugalom, és egyre erősödik irántuk a bizalmatlanság. Mihály és Zsófia nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, mi történt pontosan, és ki lehet a bűnös. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az asszony és betege, Andreas között fellángol a szenvedély. Ám a két külhoni férfi újabb fenyegető gyanúba keveredik: nem elég a gyilkosság, hamis pénz bukkan fel Bártfán. Márpedig Mátyás király a pénzhamisítókat kíméletlenül üldözi és halállal bünteti. Zsófia komoly dilemma elé kerül: a szívére vagy az eszére hallgasson?
1489 márciusának egy szokatlanul fagyos napján egy lübecki kereskedő szekere Bártfa közelében árokba borul, és a két utas, apa és fia súlyosan megsérül. Csakis Zsófia, a csinos, özvegy füvesasszony segíthet rajtuk, aki betegségűző főzeteivel és gyógyító tudásával évek óta gondoskodik a város polgárairól. A sebesült apa Zsófia otthonában lábadozik, fia Bártfa hóhérának - egyszersmind felcserének -, Mihálynak a házába kerül. Az idegenek felkeltik a város kíváncsiságát, és amikor érkezésükkel csaknem egy időben szörnyű gyilkosságra derül fény, végképp felbolydul a nyugalom, és egyre erősödik irántuk a bizalmatlanság. Mihály és Zsófia nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, mi történt pontosan, és ki lehet a bűnös. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az asszony és betege, Andreas között fellángol a szenvedély. Ám a két külhoni férfi újabb fenyegető gyanúba keveredik: nem elég a gyilkosság, hamis pénz bukkan fel Bártfán. Márpedig Mátyás király a pénzhamisítókat kíméletlenül üldözi és halállal bünteti. Zsófia komoly dilemma elé kerül: a szívére vagy az eszére hallgasson?
Történelmi krimi bontakozik ki oldalról oldalra Az ezüstpénz átkában. Anélkül, hogy spoilereznék, erről mit tudhatunk meg?
Napjainkban a krimi műfaja nagyon népszerű, én is sok krimit olvastam, olvasok. Szeretem, mert bizonyos jelek nyilvánvalóak, mások csak a történet végén nyernek értelmet. Igazi bizsergető agytorna. Mégis, az enyém talán annyiban más egy skandináv vagy klasszikus nyomozós történethez képest, hogy itt az olvasó elég hamar rá fog jönni, ki a gyilkos. Valójában nem az ő kiléte a fontos, hanem az, hogy ezt a környezete is sejti.
A hétköznapokban, az újságokban is ezt olvassuk. "Itt élt közöttünk, jóravaló ember volt, senkinek sem ártott, vagy ha ártott is, az a család magánügye, hogy avatkoztunk volna bele?; voltak jelek, de nem gondoltuk, hogy ez fontos?" Nagyon felemelő érzés azt olvasni, látni, amikor a gonosz elnyeri a méltó büntetését, leleplezik, megbüntetik. De ebben a történetben azt is meg akartam mutatni, milyen egy gyilkosság filterezés, szűrők nélkül. Amikor némiképp hétköznapi marad, miközben az elkövetett tett a jó érzésű embereket nagyon megviseli. Bártfa egész közössége azt kívánja, hogy kerüljön elő, büntessék meg. Mi lehet az oka, hogy ezt sokáig nem teszik meg? Miért nem vádolják meg rögtön?
A levendula az egyik legfontosabb gyógynövény a történetben, épp a krimi vonal miatt is. Az illatok konzerválják, ugyanakkor elő is hívják az emlékeinket. A levendula napjainkban nagyon divatos növény, de én még arra is emlékszem, hogy az idősek illatának hívtam, sokáig nem szerettem. Az elmúlást, a halált, az öregséget idézte meg nekem. Szerencsére Zsófia, a bártfai füvesasszonyom bölcsebb nálam, ki nem hagyná a levendulát a kamrájából és a gyógyításból.
Sőt, még levendulás szappant is főz. A regény köré szép lassan megteremtődött bennem egy világ, amit Huszár Boglárka fotóssal és festőművésszel azóta is folyamatosan építgetünk. Próbáljuk megszerezni azokat a tárgyakat, enteriőrbe helyezni, megmutatni, amelyek ezt a világot megidézhetik. A közösségi médiában keressük azokat, akiknek ez sokat jelent, akik szeretnék újraélni, kipróbálni. Szeretnék közösséget teremteni ennek a világnak, ennek az életmódnak.
Idézet a könyvből
Anci nem figyelt az apjára, megbűvölve nézte a sárgás szappant, aminek a finom illata egyszeriben betöltötte a helyiséget. A nagyanyja a dermedés előtt csepegtetett bele illóolajokat, a tetejét gyógy-növényekkel hintette meg, még akadt a padláson citromfű, kamilla.
- Ezt nem a ruhák fehérítésére fogják használni, úri portéka lesz a gazdagabb kereskedők, céhmesterek feleségeinek - magyarázta Zsófia Ancinak. Maga is boldogan látta, hogy a szappannak jó a szilárdsága, az illata pedig feledtet majd mindent bűzt, ami az életben az ember orrát facsarhatja. Óvatosan nyitotta ki a kalodát, majd lehúzta a kész szappanról a vásznat. A sárgás, hosszúkás darabot egy rézhuzallal kezdte vagdosni. A szabálytalan kis tömbök mindegyike formás darab lett. Két-három hét múlva oda tudja adni a megrendelőinek. Addig hadd száradjanak még tovább, és töltsék meg finom illattal az ő házát. A szappant fontos portékának tartották, és több mindenre tudták használni: tisztálkodásra, ruhát mosni. Aki nem fürdött rendszeresen, vagy a ruhájába beleette magát a bolha, tetű, annak tele lett pörsenésekkel a bőre. Zsófia tudta, hogy ha tisztaság veszi körül, kevesebb betegség üt tanyát a portáján. Ezt ő is az anyjától tanulta, tartotta is magát hozzá.
- Ezt nem a ruhák fehérítésére fogják használni, úri portéka lesz a gazdagabb kereskedők, céhmesterek feleségeinek - magyarázta Zsófia Ancinak. Maga is boldogan látta, hogy a szappannak jó a szilárdsága, az illata pedig feledtet majd mindent bűzt, ami az életben az ember orrát facsarhatja. Óvatosan nyitotta ki a kalodát, majd lehúzta a kész szappanról a vásznat. A sárgás, hosszúkás darabot egy rézhuzallal kezdte vagdosni. A szabálytalan kis tömbök mindegyike formás darab lett. Két-három hét múlva oda tudja adni a megrendelőinek. Addig hadd száradjanak még tovább, és töltsék meg finom illattal az ő házát. A szappant fontos portékának tartották, és több mindenre tudták használni: tisztálkodásra, ruhát mosni. Aki nem fürdött rendszeresen, vagy a ruhájába beleette magát a bolha, tetű, annak tele lett pörsenésekkel a bőre. Zsófia tudta, hogy ha tisztaság veszi körül, kevesebb betegség üt tanyát a portáján. Ezt ő is az anyjától tanulta, tartotta is magát hozzá.
Fotókredit: Huszár Boglárka
