Az észak-németországi városok közül a legtündéribb jelzőt kétségtelenül a mai napig Lübeck érdemli ki. Az ide látogatókat nem csak épen maradt középkori házaival, a várost körbeölelő csatornahálózattal vagy az édes marcipánjával varázsolja el. Itt még a csokoládé is egészen más! Mai cikkünkben közelebbről is megismerkedhetsz ezzel a szuper várossal, ahová érdemes elutazni, akár nyáron is.
Ha egy olvasmányélmény hívja utazásra az embert, akkor kétségkívül hatással lesz rá a nagy klasszikus, Thomas Mann: A Buddenbrook ház című regénye is. Bár 1901-ben Lübeck lakói nagyon zaklatottak voltak, hogy regényben látják viszont a városukat, a nyaralásaik célpontját: Travemündét, és sokan kétségbeesetten ismerték fel magukat egy-egy szereplőben, mára nincs olyan városlakó, aki ne büszkeséget érezne, hogy szülővárosa ihlette az írót a regény megalkotására.
Gyermekkora gondtalansága a tehetős, kereskedő családnak köszönhetően több ingatlanhoz is köthető, édesapja háza "Az Úr gondoskodni fog" felirattal lett felszentelve, nagyapjáé pedig, ami már a 18. századtól fogva a Mann családé volt, ma is a város egyik legszebb gótikus stílusú háza.
Ebben az épületben, a Mengstraße 4. szám alatt találjuk ma a Mann múzeumot is, bár ott jártunkkor valamilyen tulajdonosi vita miatt épp nem lehetett meglátogatni. Az felettébb érdekes, hogy ami akkor különlegesnek számított, mint a lübecki marcipán, az ma is az. "Az édes teher a gyomornak" - ahogy Thomas Mann dicsérte, ma is keresett cikk.
GNTB/Francesco Carovillano
Kiváltságosok finomsága
A marcipán elterjedéséhez többféle legenda is kötődik, természetesen itt is ismert egy. Az 1400-as évekre Lübeck már megalapította a Hanza szövetséget, vagyis az erősnek gondolt északi szabad királyi városokat meggyőzte, hogy kölcsönösen adjanak egymásnak szoros gazdasági, katonai támogatást - és együttesen uralják az északi részt. 1402-ben viszont éhínség pusztított a rossz termés miatt, viszont kikötött egy görög hajó, rajta mázsányi mandulával.
Az árut elárverezték, és egy leleményes cukrász megőrölte, rózsavízzel, mézzel keverte el, és kis golyókat formált belőle. Az addig "háremek édessége" néven arab területeken már jól ismert finomságot az északiak is rögtön megszerették - tápláló volt, elvette az éhséget és nagyon finom ízvilágú. Alapanyaga miatt azonban sokáig csak a gazdagok asztalára kerülhetett, vagy keserű orvosságot adtak be vele gyerekeknek, hogy azok mindenképp lenyeljék a medicinát.
AdobeStock/beats_
Az 1800-as években, amikor a cukorgyártás megindult, a marcipán ára mérséklődött, és a Niederegger család felismerte benne az óriási lehetőséget, miszerint tömegesen kell gyártani, csak a minőségből nem szabad engedni! Ma is ők az egyik leghíresebb família, akiknek az óvárosban kávézójuk és marcipán kóstolójuk, a városon kívül pedig hatalmas gyáruk van. Szerencsére ma már tényleg bárki megvásárolhatja, és akár degeszre eheti magát vele. S hogy miért érdemes figyelni a csomagoláson, hogy lübecki marcipánról van-e szó? Az arányok miatt! Marcipánként csak azt árusíthatják, ami fele arányban mandula, fele arányban cukor, de Lübeckben ennél is szigorúbbak: legalább 70%-a marcipán krém és csak 30%-a cukor, sőt, a legfinomabb változatban csak 10% a cukor lehet - érdemes böngészni az apróbetűs részt!
Én a csokira szavazok!
Vannak, akiket nem lehet eltéríteni a kakaóbabtól. Ők a legjobban teszik, ha az Evers&Tochter csokimanufaktúrát keresik fel a Breite utcán. A Lübeck óvárosában található családi vállalkozást Angela Evers és lánya Dana Li vezeti egy több száz éves házban, ami ősidők óta a családé. Itt az ehető virágokat a több mint 700 éves kertből szedik le frissen, majd kandírozzák, legyen szó ibolyáról, hibiszkuszról, rózsáról vagy más gyönyörűségről. A kakaóbabokat pedig a legjobb eljárássál öntik formába és ízesítik.
A hét torony csokoládé arra emlékeztet, hogy a városban hét templom található, aki ezt vásárolja meg, ezek renoválását is támogatja. A valaha divattal foglalkozó Angela ötvenéves kora után döntött úgy, hogy szakmát cserél, és sokáig gondolkozott mi legyen az új hivatása. Mivel a család női tagjai mindig nagyon jól főztek, sütöttek, a konyhában kereste a megoldást, majd a mindenkit boldoggá tevő csokoládét választotta.
LTM/Olaf Malzahn
Lübeck, mint fontos kereskedőváros mindig is rendelkezett a különleges alapanyagokkal. Azt mondja, hogy hozzá nem tér be úgy senki, hogy ne mosolyogva távozna, és ez az ő legnagyobb öröme. Sikerét számos díj és a Dior házzal való együttműködés is mutatja. S hogy milyen a csokoládéja? Az egyik selymes és gyorsan olvadó, a másik lassú hömpölygést és különleges, akár Sylt szigetéről származó sós ízvilágot kínáló. Itt még a tenger hangulata is belefér a desszertekbe, csak legyünk bátrak, és próbáljuk ki!
Imádom a marcipánt úgyhogy fel is veszem a várost a bakancslistámra! 
