A tudomány ugyan egyelőre még nem tudta alátámasztani a szellemvilág és a szellemek létezését, de mégis időről-időre visszatérő téma, hogy valóban látják-e a szellemeket a kisbabák, illetve a kisebb gyermekek?
A kisgyermekes szülők gyakran tapasztalhatnak olyanokat, hogy gyermekük a semmibe meredve mosolyogni, nevetni vagy beszélni kezd valamihez, netán valakihez, amit nem látunk.
A kisgyermekes szülők gyakran tapasztalhatnak olyanokat, hogy gyermekük a semmibe meredve mosolyogni, nevetni vagy beszélni kezd valamihez, netán valakihez, amit nem látunk.
A tudomány jelenlegi állása szerint erre nincs magyarázat, de a legfrissebb pszichológiai tanulmányok mégis igyekeznek válasszal szolgálni a témában.
A fenti eset természetesen egyáltalán nem általános, 20 gyerekből ha egyet érint rendszeresen, amit a pszichológia azzal igyekszik magyarázni, hogy a kisgyerekek személyisége még nagyon kezdetleges, ami kihat észlelési és gondolkodási funkcióikra is - tehát egyfajta hallucinációról van szó.
Egy orosz kutatás azonban egészen más szemszögből vizsgálta meg nemrégiben a témát, és a tobozmirigyet, avagy a harmadik szemet állították a fentiek középpontjába. Az elmélet szerint minden ember ezzel a mentális látásra képes szervvel együtt születik, de általában hatéves korra ez elcsökevényesedik, mutálódik, és a legtöbb ember számára részlegesen vagy teljesen, de be is zárul.
Az oroszok tehát ezzel magyarázzák azokat a felnőtt fejjel érthetetlen eseteket, miszerint gyermekeink esetenként a semmibe beszélnek, a senkivel beszélgetnek és képzeletbeli barátaikkal játszanak. Az igazságra azonban - mint mindig - még valószínűleg hosszú-hosszú éveket kell várni.
Az idei szezonban hódítani fognak a baseball sapkák