Az emberiségre jellemzővé vált az utóbbi évtizedek során, hogy egyre inkább eltávolodik a természettől, holott a "fűben-fában orvosság" elve korántsem kitaláció, sokkal inkább évezredes megfigyelések eredménye.
A modern tudomány egyre gyakrabban fedezi fel újra a természetes anyagok gyógyító erejét, így egy friss tanulmány szerint például a jövőben egyre nagyobb szerep juthat orvosi területeken is a méznek.
Habár őseink a megfigyelésekre alapozva már évezredekkel korábban alkalmazták a mézet táplálékként és gyógyításra - még az ókori egyiptomiak is ismerték jótékony hatásait -, de a tudomány orvosi szemmel csak a 20. század elején kezdte el vizsgálni a méz elsődlegesen sebgyógyító hatásait.
A mesterségesen előállított antibiotikumok elterjedésével viszont ezek a kutatások a háttérbe szorultak, azonban míg a kórokozók egy idő után képesek szembeszállni az antibiotikumokkal, addig a méz esetében nem alakul ki részükről efféle immunitás, így hosszabb távon is alkalmasabb például az immunrendszer erősítésére, a fertőzésekkel való szembeszállásra vagy éppen sebgyógyításra.
A legfrissebb kutatások során elsődlegesen a méz sebgyógyító hatásait vizsgálták a szakemberek, az éveket felölelő tesztek során pedig kimutatták, hogy a méz felgyorsítja a sebgyógyulást, és ami ennél is fontosabb, hogy meggátolja a fertőzés kialakulását, így például alkalmazható daganatok ellen, de a mézzel kezelt cukorbetegek esetében csökkent az amputációk száma is.
Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a jövőben megjelenik a szótárakban az "orvosi méz" kifejezés, amivel a sebgyógyulás folyamatát lehet majd felgyorsítani.
Házi pisztáciás latte