A tudományos kutatások jelenlegi állása szerint a mi generációnk még könnyedén megélheti a négynapos munkahét bevezetését, vagyis azt, hogy három naposra duzzasszák a hétvégét a munkáltatók. A legfrissebb eredmények szerint ezzel mindenki nagyon jól járna, hiszen nem csak a munkavállalók mentális és fizikai egészsége növekedhetne meg, hanem a termelékenység, a munkatempó és a gazdasági fellendülés is emelkedne ezzel.
Látható tehát, hogy ez a formula így nem megfelelő, mint ahogyan az sem, hogy a munkahelyi stresszre évente átlagosan 300 milliárd dollárt költenek csak az amerikai cégek. Ezt a hosszú munkaidő tovább növelheti, és az egyenes arányosság elvét követve a rövidebb munkahéttel a stressz mértéke jelentős mértékben csökkenthető volna. Az ötnapos munkahét kapcsán bebizonyosodott, hogy sokkal gyakrabban jár együtt túlhajszolt, kiégett, munkájába belefáradt alkalmazottakkal, a stressz miatt pedig az egészségügyi kockázat is óriásinak tekinthető, az extra kiadásokról - betegszabadság, helyettesítés - nem is beszélve. Minderre tökéletes megoldást jelentene, ha az öt nap helyett csak négyet dolgoznánk egy héten!
Főként a szellemi munkásokat érinti a probléma, hogy a két napos hétvége pont kevés ahhoz, hogy kipihenjék a héten rájuk rótt terhelést. Mire ugyanis kicsit elfelejtenénk a munkahelyet, a stresszt, máris hétfő van, és kezdődhet elölről a mókuskerék. Ha lenne egy plusz napunk, ezáltal már pénteken pihenhetnénk, szombat estére teljesen elfelejthetnénk a munkát, és ott lenne a vasárnap a teljes regenerálódásra. Ennek köszönhetően hétfőn nem csak nagyobb kedvvel, hanem sokkal energikusabban és feltöltöttebben mehetnénk munkába, így teljesítményünk, morálunk és kreativitásunk növekedne, vagyis sokkal többet tudnánk teljesíteni, mint egy kétnapos pihenő után. Vajon melyik lesz az első olyan gigavállalat, amelyik belátja, hogy valóban van ráció az elhangzottakban, és trendet csinál a négynapos munkahétből?
