Ha különleges életutat szeretnénk megismerni, elég, ha utána olvasunk Csontváry Kosztka Tivadar életének. Ha az életrajz mellé kirándulást is szervezünk, a kiindulópontunk Kisszeben legyen, itt született a festőművész, aki elég későn, már gyógyszerészként kezdett el festeni. Hogy milyen kincsek találhatóak szülővárosa közelében, azt is megmutatjuk!
Ma már kevesen tudják, miről is híres a Tarca (Torysa) folyó völgyében fekvő Kisszeben (Sabinov). Kezdetben arról, hogy egy halász bátor leány, Szabina - a tatárok elől menekülő IV. Béla királyt és kíséretét megmentette a megáradt folyóból, az ő emlékét őrzi a település neve. A városka fénykora a 15 századra tehető: Kassa, Eperjes vagy Bártfa mellett szokták emlegetni. A középkori szabad királyi városok mindegyik büszkélkedhet egy nagyobb kő templommal, így van ezzel Kisszeben is.
A Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus templom hírét azonban a berendezése vitte messzire. A Lőcsei Pál műhelyében készült szárnyas oltár olyan kézműves munka, aminek a csodájára jártak, a legnagyobb és leggazdagabban díszített jelzőket kapta. Helyben egy másolatot, Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában pedig az eredetit tekinthetjük meg - restaurálás miatt került a fővárosba.
Inkább a rovarokat tanulmányozta tanulás helyett
Kétségkívül Kisszeben leghíresebb lakója a festővé vált Csontváry Kosztka Tivadar lett. Sokszor emlegetik, hogy Vincent van Gogh születési évében látta meg a napvilágot, mégsem tartják őket kortársnak, mert mire Csontváry alkotni kezdett volna, van Gogh már elhunyt. A magyar tehetség édesapja gyógyszerészként dolgozott, fiának is ezt a pályát szánta. Apja igazi különc volt, kerülte az alkoholt, nem cigarettázott, pedig a kor velejárója volt mindkét szenvedély.
Dubniki opálbánya
Szabadidejében viszont amatőr tudósként kísérletezett, különösen érdekelték a petárdák, minirakéták. A sors fintora a családi tragédia: 1863-ban a városban tűz üt ki, és amíg apja a tűzoltást szervezi, saját lánya a házukban ég meg. A fiatal fiú gimnáziumba kerül, de sokat hiányzik. Szívesebben sétál a természetben, megfigyelve a különböző rovarokat, lepkéket, méheket. Szerencséje van, az intézmény igazgatója is szenvedélyesen szereti a természetet, pártolja őt.
A családnak azonban el kell hagynia a települést, ennek oka főként az, hogy az apa forradalom alatt a császár mellett teszi le a voksát, és az enyhülés időszakában a kisváros ezt nem tudja tolerálni. Napjainkban az egykor leégett, mára újjáépített szülőházon látható emléktáblán kívül a város azzal tiszteleg Csontváry előtt, hogy megvásárolta 13 festményének másolatát, ezeket pedig a Városháza épületében állították ki.
Ha valaki időutazásra szánná el magát, itt azt is megteheti. Az 1966-ban itt forgatott Üzlet a korzón című film Oscar-díjat hozott a településnek, erre pedig QR-kódos applikációval városnéző sétát készítettek. Ezért áll a főtéren egy 2,5 méter magas Oscar-szobor, a díj elnyerésének 50. évfordulójára álmodták ide.
Szerencse vagy szerencsétlenség?
A várostól nem messze igazi kincses bánya található. Mindenképp látogassunk ki ide! A Szalánci-hegységben, Aranybánya (Zlatá Baňa) és Vörösvágás (Červenica) között elterülő dubniki bányából származó opálkövek díszítették Jagelló Izabella magyar királyné nyakékét, Viktória brit királynő koronáját, Jozefina francia császárné pedig a tűzfényű, "égő Trója" névvel illetett, kivételes darabot birtokolhatta. A legnagyobb opált, a 607 gramm súlyú Harlekint 1775-ben találták meg, aki kíváncsi rá, az a bécsi Természettudományi Múzeum kiállításán fogja megtalálni.
A dubniki opálbánya 1845-től 1880-ig élte aranykorát, amikor Samuel Goldschmidt bécsi ékszerész és örökösei bérelték az államtól, akkoriban 300-350 ember dolgozott napi 14 órákat a föld alatt. Vállalkozását a korabeli ellenmarketing tette tönkre, híresztelni kezdték, hogy az opál viselése balszerencsét hoz, és igazán az a szerencsés, aki gyémántot viselhet. A rosszindulatú és alaptalan pletykát megállítani nem lehetett, még Viktória királynő is lecseréltette a koronaékszereken az opáljait rubinra. Ezzel a bánya sorsa megpecsételődött, be kellett záratni. Ma a tárlókat a kíváncsi turistáknak nyitják meg, bemutatva a mélyben rejtőző kincseket.
Fotó: Kolodko Art
Mindenkinek kell a fehér arany!
Ma is a legfontosabb fűszereink egyike a só. Hajdanán azonban nehéz volt hozzájutni, pedig a szerepe nem csak a konyhai főzés során volt elengedhetetlen. Ezzel tartósították az ételeket, a szappanfőzés egyik fontos kellékévé vált. Megfizetni azonban csak kevesen tudták. S hogy miért volt olyan drága? Nehezen lehetet hozzájutni, viszont kellett a mindennapi élethez. A közeli Eperjessel egybeépült Sóváron (Solivar), már a 11. századtól kezdve próbáltak a környéken lakók a források elpárologtatásával sót kinyerni.
Később, a 16. századtól kezdve megkezdődött a kősóbányászat is. A fehér arany gazdagságot hozott a településnek, ma már nem is tudjuk, mekkora kincs, ami az asztalunkra kerül! Csak arra vigyázunk, nehogy kiboruljon, mert akkor veszekedés lesz... hogy ne lett volna perpatvar 400 éve is - ha valaki a fehér aranyat szórta szét, hatalmas veszteséget okozva. Ezt a rémületet hordozzuk még mindig a sóhoz köthető babonáinkban a mindennapokban!
+1 tipp Csontváry 170
Kolodko Mihály legújabb miniszobra Csontváry Kosztka Tivadart graffitiművészként ábrázolja. A hortobágyi Kilenclyukú hídnál elhelyezett alkotása a 170 éve született festőzseninek állít emléket. A képek tanúsága szerint a szobrocska a korábban Münchenben, a Prinzregentenstraße melletti parkban elhelyezett Kolodko-szobor ikertestvére. Ahhoz hogy lefotózzuk, most már elég az Alföldre utaznunk. S miért pont ide? A festőművész egyik leghíresebb alkotása A hortobágyi kilenclyukú híd 1903-ból.
