A kísérletek mintegy 300 új-zélandi nyugdíjas részvételével zajlottak le, akiket két csoportra osztottak fel a kutatás koordinátorai. Az első csoport tagjait lépésszámlálóval látták el a szakértők, hogy így ellenőrizzék napi mozgásmennyiségüket, a többiek azonban semmiféle segédeszközt nem kaptak.
Ezek után a kísérlet alanyait felkérték, hogy legalább napi 30 perc könnyű testmozgást végezzenek, így például sétáljanak. A kutatók azt tapasztalták, hogy már egy év alatt jelentősen megnövekedett a testmozgással eltöltött órák száma közötti különbség a két csoport között, a lépésszámlálóval mozgó idősek ugyanis majdnem kétszer annyit mozogtak, mint azok, akik nem rendelkeztek ilyen szerkezettel.
A hivatalos adatok szerint a lépésszámlálóval ellátott csoportban a napi mozgásmennyiség átlagosan 50 percre növekedett, míg a másik csoportban 28 percre csökkent. Habár a testsúly tekintetében jelentős változás egyik fókuszcsoporton belül sem következett be, a vérnyomás szinte minden páciensnél jelentősen javult.
A kutatás vezetői szerint a lépésszámlálónak ösztönző ereje volt a séták ideje alatt, hiszen segítette nyomon követni a napi rutinmozgást, ezáltal pedig ösztönözte az embereket egy kitűzött cél elérésére, amivel egyenes arányban a testmozgással töltött időmennyiség is növekedett.