Rengeteg kismama esik kétségbe az első hetekben és hónapokban, hogy hiába lettek állapotosak, egyáltalán nem érzik azt a bizonyos varázst, amiről sokan beszéltek korábban, vagyis hiányzik nekik a kötődés, vagy csak úgy általánosságban az anyaság érzete. Megnyugtatnánk mindenkit, hogy ez a hiányérzet valahol normális, sokan éreznek ugyanígy, de nyugodj meg, előbb-utóbb minden megváltozik. Hogy melyek lehetnek ezek a fordulópontok?
1. A hormonok majd megoldják a dolgot!
Bár a kis magzat megfoganásakor elkezdődnek a hormonális változások, azért a drasztikusabb dolgok csak az első hetek és hónapok után indulnak el, amire sokan egészen másként reagálnak majd. Valaki hangulatingadozással, más csak rosszulléttel, de olyanok is akadnak, akik túlzott szexuális étvággyal reagálnak. Akik kezdetben hiányolták azt a bizonyos varázst, általában ebben az időszakban kezdik el érezni.
Ha mégsem, akkor sincs gond, hiszen bizonyára még nem tudatosult bennünk, hogy ott növekszik valami a pocakunkban, konkrétan egy másik aprócska élet. Ennek a tudatosítására általában akkor kerül sor, amikor pici először megmozdul, hiszen ilyenkor akarva-akaratlanul is érezzük majd, hogy valami ott rakoncátlankodik, aki történetesen a mi gyermekünk lesz.
3. Na majd az ultrahangos vizsgálatok segítenek!
Ha nagyon vizuális típusok vagyunk, sokszor a mozgás érzete sem elég nyilvánvaló számunkra ahhoz, hogy anyának érezzük magunkat. Rengeteget segíthet ilyen esetekben az, ha látjuk az apróságot, és szerencsére ma már erre számtalan lehetőségünk van, ezáltal az általános ultrahangos vizsgálatokon felül 4D ultrahangot is kérhetünk, melyen egészen jól kivehető majd, hogy miként néz ki a kisbabánk.
A hormonok változásával és a pocak növekedésével azért a testünk is olyan átalakuláson megy keresztül, melyek a korábbi mondhatni kislányos vagy nőies ént - attól függ, hogy ki miként élte meg - egy sokkal anyásabb jellemmé módosítják. A nagy mellek, a kiszélesedő csípő, az állapotos pocak mind-mind ilyenek, ezek láttán ugyanis folyamatosan szembesülünk az anyaság kérdésével, ami könnyebben kialakítja majd a köteléket is a kisbabával.
5. Ha a kezedben tartod majd, minden helyrebillen!
Amennyiben az előző pontokon már túl vagyunk, és gyakorlatilag ott vagyunk, hogy pár hét múlva itt a szülés, de mi még mindig nem érezzük magunkat anyának, és hiányzik az a kis plusz, amiről sokan beszélnek, akkor már csak a szülésben bízhatunk. Aggódni azonban nem kell, hiszen garantált, hogy ha a kezünkben tartjuk a kis életet, mely ott cseperedett a szívünk alatt, akkor minden megváltozik majd bennünk.
