Biztosan minden kismama elgondolkozott már rajta, hogy mivel oxigénre és légzésre van szüksége az embernek ahhoz, hogy életben maradhasson, ezért vajon miként lélegzik a kisbaba az anyaméhen belül? Egyáltalán lélegeznek odabent ezek a kis apróságok? És ha nem, akkor mégis miként tudnak oxigént magukhoz venni? Ezekre a kérdésekre gyűjtöttük össze a válaszokat az alábbiakban!
Mint bizonyára sokan logikusan kikövetkeztették, a kisbabák klasszikus légzést nem folytatnak az anyaméhen belül, az első ilyen ösztönös tevékenységük a születést követően történik meg. Természetesen a magzatoknak is szükségük van oxigénre az élethez és a fejlődéshez, ezt pedig az anyaméhen belül a köldökzsinór biztosítja az apróság számára, méghozzá meglepően korán, a fogantatástól számított ötödik-hatodik hét környékén. A köldökzsinór a méhlepénnyel együtt tehát nemcsak tápanyagokat, hanem oxigént is eljuttat a növekvő magzathoz a vér segítségével.
Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy az anya vesz egy mély levegőt, azzal a vére megtelik oxigénnel, és mivel ez kapcsolódik a méhen belül a köldökzsinóron át a magzathoz, az oxigén értelemszerűen oda is eljut majd. A növekvő baba ezt már fel tudja használni, sőt szén-dioxidot állít elő, melyet hasonló módon, csak éppen visszafelé juttat ki az anya szervezetéből.
Mikor fejlődik ki a magzat tüdeje?
Az anyaméhben cseperedő magzat nagyon sokáig a fentiekben meghatározott módon veszi magához az oxigént, mert a tüdő nagyon lassan, kifejezetten későn fejlődik ki. Bár a szerv fejlődése már az első hetekben megkezdődik, azonban a szakirodalom szerint legkésőbb a 36. terhességi hétre alakulnak ki azok a léghólyagok, melyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a kisbaba a születés után lélegezni tudjon majd, hiszen ezek segítenek az oxigén felfogásában, illetve feldolgozásában egyaránt. Amíg ezek nem fejlődnek ki, a csecsemő nem tud önállóan lélegezni, ezért kellhet sokszor a koraszülötteket lélegeztetőgépen tartani.
Az anyaméhben természetesen a kisbaba egyáltalán nem használja majd a kifejlett tüdejét sem, hiszen ilyenkor nem levegő, hanem fullasztó magzatvíz kerülne csak bele, pontosabban bele is kerül, de a magzatvíz nem tesz kárt bennük, nem fullasztja meg őket, hiszen az oxigén a köldökzsinóron keresztül jut az apróság szervezetébe. Természetesen a légzéshez kapcsolódó mozgásra már a 12. héttől képesek a magzatok, sőt végeznek is próbalégzéseket, de ezzel csak még több magzatvíz áramlik a tüdejébe.
A légzés biztosítása különösen fontos a kisbabák számára a születés perceiben. Ezért különösen veszélyes, amikor a pici úgy jön világra, hogy a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór. Gyakori probléma, de a legtöbbször nem okoz gondot, miközben addig biztosított a pici oxigénellátása, amíg a köldökzsinór nincs elvágva. Nyilván a túl szoros tekeredés gondot jelent, amit a születéskor minél gyorsabban meg kell akadályoznia az orvosoknak. A kisbaba első lélegzetvételére rögtön a kibújás után sor kerül, ami egyfajta reflex és ösztön, melyet a hirtelen hőmérsékletcsökkenés és a magzatvíz hiánya vált ki, majd utána rendszeressé, automatizálttá válik.
Jó cikk lett.
