Minden szülő életében eljön a pillanat, amikor rájön, hogy szeretett gyermeke, akit nemrégiben még pelenkázott, örült az első mosolyának, az első szavainak, az első esetlen lépteink, egyik napról a másikra felnő. Habár a gyermek sosem szeretné, de a felnőtté válás útját, de gyakran még felnőttkorát is végig kell kísérnünk, ez ugyanis a szülő felelőssége még akkor is, ha ez néha nehéz. Nagyon sokan megijednek például akkor, amikor a gyermek először esik szerelembe, amikor először válik kezelhetetlenné a másik nem miatti vonzalom okán. Hogy miként kezelhető szülőként az első tiniszerelem?

Többnyire gyereke válogatja, de nagy általánosságban ez mindenkinek nehéz, és ne higgyük azt, hogy csak nekünk, lurkónknak ugyanis legalább olyan problémás, még ha neki ez egyben egy izgalmas, felfedezésekkel és rengeteg új dologgal teli időszak is, amire vélhetően élete végéig emlékezni fog. Éppen emiatt fontos, hogy szülőként úgy álljunk mellette az első szerelem idején, ahogy annak idején mi szerettük volna, ha szüleink mellettünk állnak.
Az első és legfontosabb ugyanis, hogy tiszteljük gyermekünk érzéseit és intim szféráját még akkor is, ha többnek tűnik a kapcsolat egyszerű diákszerelemnél. Ha erőszakoskodunk, ha minden áron ki akarjuk húzni belőle a részleteket, akkor könnyen bezárkózhat előttünk, így inkább beszéljünk vele kötetlenül, várjuk ki a megfelelő pillanatot, és inkább biztosítsuk támogatásunkról, semmint arról, hogy foggal-körömmel gyermeknek akarjuk tekinteni, és ezáltal nem elfogadni, hogy a kicsiből nagy lett. Fontos azonban, hogy zavarba soha ne hozzuk a gyereket, habár erős a kísértés, nem kell mindenkinek világgá kürtölni az első szerelmet, ezzel ugyanis egy életre bezártunk magunk előtt minden kaput előtte.

Természetesen a szülő felelőssége, hogy utat mutasson gyermekének az első tini szerelem során, ami azt is jelenti egyben, hogy apai vagy anyai teendőinkről ne mondjunk le néhány veszekedés érdekében, a kontrollnak, a rendnek és a fegyelemnek ugyanis meg kell maradnia, az iskolát és a kötelességeket ugyanis emiatt nem lehet elhanyagolni. Természetesen nem kell rögtön erőszakossá válni, békés módszerekkel is kompromisszumokra lehet jutni, miközben figyelni kell a heves ítélkezésekre, érzelmi megnyilvánulásokra és így tovább, ezek ugyanis visszatetszést válthatnak ki a gyerekből, aki a szerelem hevében szinte bármire képes lenne.
Éppen ezért különösen fontos az is, hogy folyamatosan ellenőrizzük csemeténket, hiszen az első tiniszerelem általában nagy lánggal ég, és a szakítás, a csalódás komoly sebeket hagyhat. Ha tehát arra leszünk figyelmesek, hogy naphosszat csak szerelmére gondol, a kapcsolati problémákon emészti magát, akkor az már nem természetes dolog. Nyilván itt sem a tiltás a járható út, sokkal inkább a kompromisszumosság és a kommunikáció. A leginkább azonban nem is az első szerelem kialakulásakor kell majd ott lennünk gyermekünk mellett, sokkal inkább akkor, amikor a kapcsolat véget ér, hiszen talán még sosem kellett úgy szülői támasz a lurkónak, mint amikor életében először csalódik egy hatalmasat.