Sophia Loren, avagy a tökéletes feleség csodálatos élete

Sophia Loren eredetileg Sofia Villani Scicolone néven született Rómában, 1934. szeptember 20-án, Romilda Villani és Riccardo Scicolone gyermekeként. Gyermekkora nem volt túl egyszerű, édesapja ugyanis terhesen elhagyta anyját, majd miután Sophia egy beteges, sovány kislány lett, ezért visszatért a családhoz, de a háború évei alatt így is nagy nélkülözésben éltek. Sorsukat nehezítette, hogy édesanyja ismét terhes lett és egy újabb kislányt szült, de mivel munkát sehol nem kapott, kizárólag a nagyszülőkre támaszkodva tudta felnevelni a két gyermeket. Romilda bár dolgozni nem tudott, lányait ennek ellenére is mindenben segítette, így történt, hogy Sophiát 15 évesen benevezte egy nápolyi szépségversenyre, ahol a lány függönyből varrt ruhával második lett, és annyi pénzt nyert, hogy az egész család felköltözött Rómába, ahol a céltudatos anyuka statiszta állást kerített neki az egyik színházban, de egy évvel később Sophia már egy nagy magazin modelljeként vált országszerte ismertté, ami megalapozta karrierjét.

Sophia Loren első pártfogoltja Carlo Ponti volt, aki végtelenül szerelmes lett a lányba, akit kezdetben sok helyről visszautasítottak, mert túl magasnak tartották, alakját és mozgását pedig alkalmatlannak. Ponti azonban elhatározta, hogy hírességet farag a lányból, és javaslatára felvette a Sophia Loren nevet, majd nem sokkal ezt követően meg is kapta az Aida főszerepét 1953-ban. Miután itt óriási sikert aratott, karnyújtásnyira került tőle az országos népszerűség, így előbb az Egy nap a bíróságon, majd a Két éjszaka Kleopátrával filmekben bizonyította, hogy mennyire tehetséges, de az igazán nagy áttörést az 1954-es Nápoly aranya jelentette számára. Innen csak fokozni tudta a sikert, ezáltal jöttek az egyre jelentősebb felkérések és filmszerepek, aminek hatására a legnagyobb olasz filmesek kézről-kézre adták a fiatal színésznőt.

Miután az olasz sikerek egyre látványosabbá váltak, Ponti elhatározta, hogy Hollywoodban is próbára teszi a lányt. A pártfogó tudta, hogy mi ennek a receptje: megnyerni pár híres partnert és rendezőt, ami sikerrel záródott, így a tengerentúlon is egyre népszerűbbé vált. 1957-ben aztán a szerelem is megtalálta Sophiát, méghozzá az általa rajongásig kedvelt Cary Grant képében, akivel a Büszkeség és szenvedély forgatása alatt ismerkedett össze. Az amerikai sztár segített a színésznőnek az angol nyelv elsajátításában, de a kapcsolatuk szerelembe fordult, aminek lánykérés lett a vége, de közben addigi pártfogoltja, avagy Carlo Ponti is lépett: elvált feleségétől, halálos szerelmet fogadott számára, megkérte a kezét, és mint egy filmben, 1957 szeptemberében feleségül vette őt, amire Cary igazi lovagként reagált, és élete végéig a legjobb barátja maradt a színésznőnek.

Habár Sophia Lorent ekkor már a legnagyobbak között tartották számon - még Charlie Chaplin is meghívta utolsó filmjének forgatására -, de közben Európában is folyamatosan dolgozott, és sorra forgatta a filmjeit. Mindmáig aktív, de legtermékenyebb évei az ötvenes, hatvanas és hetvenes években voltak, így a szegény sorsú családból indult színésznő karrierje végül a legjobban alakult. Mindeközben azonban magánélete soha nem úgy formálódott, ahogyan szerette volna, hiszen két vetélésen esett át, miután harmadik gyermeke nagy nehézségek árán megmaradt, de végül két csodálatos fiúnak adott életet, miközben csodás édesanyává és feleséggé vált, ami példátlan volt a sztárvilágban. Habár Sophia egy adócsalási botrány miatt börtönben is ült, nevén mindez nem ejtett csorbát, sőt mi több, azóta rengeteg nagyszerű filmben szerepelt, szakácskönyvet írt, és divatos szemüvegekhez is a nevét adta már. Érdekesség, hogy Sophia a UNICEF jószolgálati nagykövete, nagyobbik fia pedig magyar feleséget választott magának Mészáros Andrea hegedűművésznő képében.