Rejtő Jenő tragikusan rövid, mégis kalandos élete

Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Budapesten, eredetileg Reich Jenő néven. Általános Polgári Fiúiskolában kezdte tanulmányait, és meglepően rossz tanuló volt, egyedül magyarból, németből és történelemből volt kiemelkedő. A kereskedelmi iskolából csakhamar ki is rúgták, így sokáig csak kereste az útját. 19 évesen jelentkezett Rákosi Szidi színésziskolájába, ahol nem tartották túl tehetségesnek, éveken át csak statiszta volt, csak néhány komolyabb szerepet kapott, de miután azokban sem állt helyt, eltávolították a társulatból. Úgy tűnt, hogy Rejtő Jenő semmihez sem ért igazán, azonban már akkor nagyon jó kapcsolatai voltak, így Heltai Jenő közbenjárásával Berlinbe utazott, hogy színészetet tanuljon.

A pénze azonban csakhamar elfogyott, a kedve is elment, így utazgatásba kezdett, és bejárta egész Európát, sőt Észak-Afrikába is eljutott. Ez óriási hatással volt rá, rengeteg szakmát kipróbált, így mosogatott, hajózott, halászott, de a francia légióba is jelentkezett, ahol csakhamar alkalmatlannak találták a szolgálatra, majd visszatért Budapestre. Miután 1927-ben végleg hazatért az országba, lapszerkesztésbe kezdett, ám egyetlen szám után újságja megbukott. Az írás azonban szenvedélyévé vált, így Nádasi Lászlóval együtt humoros bohózatok írásába kezdett, és ez végül meghozta neki a sikert, így 1932-ben már saját színpadi kabarékat és operetteket írt.

Ekkor kezdett el a színpadi művek mellett regényeket írni. Az első alkotásai filléres kisregényekként láttak napvilágot - például: Vissza a pokolba, Jó üzlet a halál, Párizsi front -, és álnéven is írta ezeken - a Gibson Lavery és a P. Howard neveket alkalmazta -, de miután ezek óriási sikert arattak, bevallotta hogy ő írta őket, és rögtön kiadói szerződést is kapott. Rejtő Jenő nagyon gyorsan írt, éjszakákat dolgozott át, rengeteg kávét ivott, altatókat szedett, így idegrendszere csakhamar meggyengült, 1939-től pedig egyre több időt töltött szanatóriumokban, de közben azért folyamatosan írta könyveit.

Időközben aztán kitört a háború, és zsidó származása miatt nem publikálhatott saját név alatt, így végül ismét álnévhez folyamodott vagy más írók műveiben nyújtott segítséget. A sors iróniája, hogy végül mégsem a nácik vitték el, hanem a szovjetek, akik munkaszolgálatra vitték a beteg és legyengült Rejtőt, így egy gulágban 1943. január 1-jén, mindössze 37 évesen életét vesztette. Noha alig pár éven át alkotott, Rejtő Jenő meghatározó alakja lett a magyar irodalomnak, sajátos humora, kalandos regényei és látásmódja mindenkit könnyedén levett a lábáról. Noha a szocializmus idején sokáig tiltott volt, később újra felfedezték Rejtő rövid, de annál gazdagabb életművét, amely a mai napig ihletőként szolgál filmekhez, játékokhoz, képregényekhez, vagy csak úgy általánosságban a mindennapokhoz.