"Rám ezer virággal szórtad a tavaszt..." - virágséta a Fiumei úti Sírkertben

A gazdag növény- és állatvilágáról is ismert arborétumra, a Fiumei úti sírkertre sokan csupán nagyjaink temetőjeként gondolnak. Valóban, itt nyugszik gróf Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Jókai Mór, Blaha Lujza. Ahogy a kétszáz éve született Xantus János is. Utóbbi síremlékénél épp nyílik a rózsa, ami a túrát vezető Halmos Mónika szerint nem véletlenül a virágok királynője, bár kétségtelenül inkább az idősebb korosztályt ejti ámulatba sokszínűsége, szépsége, illata.

Ám a túra nem itt kezdődött, hanem rögtön a bejárathoz közel - egy illatos jezsámen bokornál. Bár a növény a múlt század elejének egyik divatnövénye volt, mára kissé feledésbe merült. Pedig illatos, virágos színfoltja lehet bármelyik kertnek. A bokor alatt ott lapult csendesen a fű. Nem is fű ez, mutatja a túrát vezető fitoterapeuta - zöldnek zöld, de nem egységes, egy növényből álló aljnövényzet. Néhány lépés, egy-két hajlongás - és már gyermekláncfüvet, pitypangot tart a kezében, majd lándzsás útifüvet.

Nem csupán azt tudták meg a résztvevők, hogy csupa gyógynövény hever a lábuk alatt, hanem azt is, melyiknek melyik része: virága, szára, esetleg gyökere - mit gyógyítana.

A túra egésze erről szólt: a séta közben hol a síremléket csodáltuk meg, de még inkább a növényeket. A hársfát, a platánt, az akácost, a gesztenyés sort. Utóbbinak most persze nincs termése, pedig a vadgesztenyéből készült gyógykrémet sokan alkalmazzák. A benne lévő gyulladáscsökkentő összetevők támogatják a vénák megerősítését, a visszérproblémák kezelését, illetve a keringés szabályozását. A héjától megfosztott kerek gesztenyék pedig akár a mosásban segíthetnek magas szaponin tartalmuk miatt.
(A vadgesztenye belsejét apró darabokra kell vágni, majd egy zsákba vagy zokniba tenne. Ezt kell a mosógép dobjába tenni a ruhák közé.)

A zamatos turbolya kissé felborzolta a kedélyeket. A növény már majdnem leszáradt... Ám amikor a vezető bemutatásából kiderült, hogy különösen fűszeres, ánizsra emlékeztető ízvilága miatt nagyon népszerű volt a konyhában, mindenki kóstolni akarta! Nem hiába hívta a népnyelv édes petrezselyemnek. Mónikának végül egy egészen friss hajtást is sikerül találnia egy árnyékosabb részen, és a vele sétáló csoportnak megmutatnia. Az édes ízű egynyári növényt már a rómaiak is használták, magas a C és A vitamin tartalma. A franciák egyenesen finom fűszernövénynek tartják. Teája hólyagproblémákra hat gyógyítólag.

A séta félidejében következett egy kisebb tisztás, amit csupa százszorszép borított. A fehér szirmú aprócska virágok nem csak szépségük miatt állították meg az érdeklődő társaságot. Mónika, mint virágsommelier arról mesélt, hogyan süssük a virágfejeket palacsintába! Virágos remekmű, plusz ízvilág - még több ásványi anyag, vitamin. Ha az átlagosnál is különlegesebbet szeretnénk, vagy laktózérzékenyek vagyunk, tej helyett csalánlét süssünk ki. Ebbe a tésztába szórjuk a virágfejeket a palacsintasütőben. (Forrázott és pépesített friss csalánt használjunk).

Mindaz, ami eddig csak fűnek tűnt körülöttünk, lassan sokféle növénnyé változott. És valóban, ha csak a leveleket nézzük, a szárak magasságát, a virágokat, terméseket: lassan egyedivé vált minden, ami a lábunk alatt hevert. Legalább tíz, tizenötféle növényt ismertünk meg. S hogy mi adta a túra címét? Azt Konkoly-Thege Gyula és Dorothy Arents tragikus szerelme ihlette a századelőről, illetve az ő sírkövükre vésett Csokonai Vitéz Mihály idézet. Ha valaki szeretne róluk többet hallani, a lehetőség adott: a sétába bárki bekapcsolódhat, Mónika újra elkalauzolja majd a kíváncsiakat a híres emberek felé, a növények útján.


Fotokredit: bogart-photo.hu