A képzőművészeti szakközépben kőszobrászként végeztél, de 24 évesen Portugáliába mentél szerencsét próbálni. Mi állt a döntésed hátterében?
Az akkori barátnőmmel szerettünk volna külföldön szerencsét próbálni. Úgy terveztük, ő kávézót nyit, én majd szobrokat készítek. Algarve tartományban horgonyoztunk le, egy Lagos nevű kisvárosban, de eleinte nem volt lehetőségem szobrászkodni, ezért bármit elválltam: kerteket szépítettem, hajójegyet árultam. A fordulat akkor állt be, amikor megismertem Mario Mirandát. Ő is szobrász, a barátságunk révén pedig meghívott egy munkára. Ez hozta a következő lehetőséget, Perába, egy homokszobrász fesztiválra csábítottak. Akkor rendezték ott az elsőt, épp húsz éve.
Mennyiben más anyag a homok, mint a kő?
A homok is kő, csak az évmilliók alatt porrá zúzódott. Homokfaragásról beszélünk, pedig a legtöbben úgy képzelik el, mint a gyerekek munkáját, akik építik a várat a játszótéren vagy a tengerparton.
Az anyag ugyanaz, mint a homokozóban, bányahomok. Ezt szállítják a tengerpartra is. De mi nem építünk, hanem faragunk. A megtervezett szobroknak kalodát készítünk, ezt feltöltjük homokkal, majd döngöljük. Ebből a tömörített anyagból faragom ki a figurát, amikor a zsalurendszert lebontom.
Lapátot - kicsit, nagyot, kőműves kanalat, glettvasat és ahogy közeledek a formához: festőkést, szobrászkanalat, ecsetet, mintázófát. Ez utóbbi olyan, mint az orvosi spatula, csak hajlított, és ezzel a szemgödröt például jól lehet kialakítani.
Melyik részét szereted a legjobban a munkának?
Bár külföldön döngölt homokot kapok, ha itthon ezzel kell kezdeni, és oda hozzák az ipari döngölőgépet, azt is megfogom. Folyamatosan kell tömöríteni az anyagot, vizet adni hozzá, különbön laza szerkezetű marad, és a szobor összedőlhet, amikor elkészül. A nagyolásban az a jó, hogy látványos, jól lehet vele haladni, a figurális dolgok kialakításában az, hogy megjelennek az érzelmek, hangulata lesz a szobornak.
Hogyan tud ellenállni a szobor az időjárásnak?
Amikor elkészült, vízbázisú ragasztóval fixálom, így semmi sem árt neki legalább fél évig. Amikor Esztergomban egy négy méteres Mátyás szobrot építettem, még a telet is túlélte.
Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Két munkád is született az elmúlt hetekben. Mi a különbség köztük?
A zsámbéki a piacon három dimenziós, 50 köbméteres alkotás lett, a Pilisvörösvári egy dombormű és 12 köbméter homokból készült el. Arckifejezésben mindkettő kicsit más, mintának a régi dagerotípiát, rajzokat és Benczúr Gyula festményét használtam fel.
Európa számos országában: Portugáliában, Dániában, Lettországban rendeznek homokszobrász fesztiválokat. Mindenhová szoktak hívni, a németországi tengerparti városkában Travemündébe évek óta visszajárok. Idén a filmek világa volt a téma, három éve mesefigurákat vártak tőlünk. Akkor például egy fekvő óriást faragtam ki, 16 méter hosszú lett.
Idén melyik filmet dolgoztad fel?
Egy nappal később érkeztem a többieknél, így ami maradt. A művészeti vezető ajánlatából a Halálsoron című filmet és a Remény rabjait választottam. Rögtön egy hatalmas fej jelent meg előttem, és mindenkinek tetszett az ötlet.
Azért itt is biztosra mennek, óvják az alkotásokat, nem a parton, hanem egy hajógyár hangárjában lehet megtekinteni a kész műveket.
Itt északon rövidebb a meleg nyár, olykor szélsőségesebb az időjárás, sok a vihar. Természetes, hogy óvják ezt a látványosságot, amit több ezren keresnek fel, már hozzátartozik a nyaralóhelyhez.
2017-ben a világ legmagasabb, majdnem 17 méter homokvárát készítettük el. A munka három hétig tartott, és 3500 tonna homokra volt hozzá szükség.
Itthon miért nincs még homokfesztivál?
Tinnyén élek a családommal, nagyon szeretném, ha a közeli Zsámbékon lehetne egy ilyet szervezni, mert nagyobb kulturális élet van. Ehhez a művészethez nem tengerpart kell, hanem homok. Közben a bronz plasztikáimon dolgozom itthon, ezek kicsi figurák, különböző mozdulatokkal, amelyek érzelmeket közvetítenek.
Fotók: Monostori Ferenc