Az emberiség történetében rengeteg olyan legenda és hagyomány merült feledésbe, amelyek gyakran évszázadokon, sőt évezredeken keresztül meghatározóak voltak bizonyos kultúrkörökben. Az Érdy-kódex által rögzített Borbála-ág kultusza is ilyen, a pogány hitvilág ugyanis nagy jelentőséget tulajdonított ennek a jelképnek.
Szent Bordála a legenda szerint Dioscuros, az egyik legnagyobb pogány úr lánya volt, aki annyira féltette egyetlen gyermekét a keresztény tanoktól, hogy megbecstelenítette és a halálba kergette őt, de a történet szerint azonban Isten megbüntette a gonosz apát a bűnös tettért.
Borbála a legenda alapján a jó halál, a bányászok, a várak és az erődök védőszentje lett, amit gyakran szoktak pálmaággal megörökíteni. Az ősi magyar pogányságban - főként a Felvidéken és Székelyföldön - azonban több templomban is úgy ábrázolják a szentet, mint akinek Krisztus egy virágkoszorút húz a fejére, mire sebei begyógyulnak.
A Borbála-nap - ami minden évben ma, azaz december 4-én van - legfontosabb népi hagyományaként tartjuk számon a Borbála-ág vágását, aminek lényege, hogy a lányok ilyenkor egy cseresznye- vagy egy orgonaágat törnek maguknak, majd vízbe helyezik azt. Ha az ág kizöldül, még a következő évben párt találnak maguknak, ha ki is virágzik, a házasság sincs már messze.
ez nagyon érdekes, még soha nem hallottam róla