A húsvét a keresztény magyar hitvilágban egy rendkívül fontos ünnep, melyhez az évszázadok alatt számtalan hagyomány kapcsolódott, azonban rengeteg el is felejtődött, noha sok helyen még ápolják, ellenben országosan már nem olyan jellemző, mint például a locsolkodás, az ételszentelés vagy éppen a tojásfestés. Éppen ezért most összegyűjtöttünk néhány olyan magyar húsvéti szokást, melyek már vagy teljesen elfelejtődtek, vagy csak bizonyos régiókban ismerik őket.
Barkaszentelés
A barkaszentelés manapság már csak néhány mélyen vallásos kis falucskában jellemző hagyomány Magyarországon. A barkaszentelő körmenetek ezeken a helyeken még jellemzőek, lényege pedig nem más, minthogy az ilyen barkákat kitegyék otthon a házukra vagy leszúrják a földjük sarkába annak érdekében, hogy megvédjék a portát a tűzvésztől, a villámcsapástól és a jégesőtől. Sok helyen ekkor volt jellemző a kiszeégetés is, mely egy felöltöztetett szalmabábú elégetése volt, hogy ezzel űzzék el a faluból a rossz szellemeket, a betegséget és a halált.
A böjti hét rendkívül fontos volt hazánkban a húsvéti ünnepek során. Régen nagycsütörtökön elhallgattak a harangok, és legközelebb csak nagyszombaton szólaltak meg. Ilyenkor sok helyen volt hagyomány, hogy az ismételt harangozás előtt a gyerekek kereplőkkel és egyéb hangoskodásra alkalmas dologgal végigszaladtak a falvakon, hogy ismét templomba szólítsák a híveket. Hazánkban az ötvenes évek előtt még nagy hagyománya volt ennek, ma már azonban csak az elszakadt országokban találkozhatunk a szokással.
Ünnepi zene
A karácsonyi énekek mélyen beleivódtak emlékeinkbe, azonban kevesen tudják, de húsvét alkalmából is rengeteg hasonló élt a néphitben néhány évtizeddel ezelőtt, így írásos emlékek szólnak arról, hogy húsvétkor rendszeres volt ünnepi énekekkel és toronyzenével köszönteni a húsvétot. Ilyenkor rendszerint vallásos énekek kerültek terítékre, melyek az Úr feltámadásához kapcsolódtak.
Bár eredetileg úgy tudjuk, hogy szlovák eredetű hagyomány, azonban korábban rengeteg szlovák lakosságú magyar falu magyarjai is átvették a vesszőzés szokását. Erre húsvét hétfőn kerül sor, és a locsolás megfelelőjének tekinthető, lényege pedig az, hogy egészséget és termékenységet adjanak ilyen formában a fiatal lányoknak.
Nagyszombati durrogtatás
Szintén szláv eredetű hagyomány, és tudomásunk szerint ma már csak a magyarországi szlovén falvakban jellemző a nagyszombati durrogtatás, aminek során főként a falvakban lakó - ma már többnyire magyar - fiatalok otthon barkácsolt ágyúkkal lövöldöznek karbidgáz segítségével. A hagyomány lényege, hogy ezzel ünnepeljék az Úr feltámadását, és elűzzék a környékről a rossz szellemeket, melyek betegséget hoznak a helyiekre.
