Már évek, sőt mi több évtizedek óta halljuk, hogy a tévé és a videojátékok milyen negatív hatást gyakorolnak a gyermekekre. Saját példámból kiindulva, gyermekkorom óta megszállott rajzfilmrajongó vagyok, nagyon sok időt töltöttem a televízió és a számítógép előtt, mégsem lett belőlem tömeggyilkos vagy deviáns, hiszen családom van, munkahelyem van és jól is érzem magam a bőrömben. Egy friss kutatás szerint azonban, ha nem pozitív családi háttér állt volna mögöttem és SpongyaBob-függő lettem volna, akkor mindez másként alakul.

Biztosan mindenki találkozott már SpongyaBobbal, az aprócska, aranyos kis beszélő sárga szivaccsal, aki egy tenger fenekén éli kis életét barátai társaságában. A kérdéses karakter néhány évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, és hódított meg magának kicsiket, valamint nagyokat egyaránt. Sokan azonban mindmáig nem tudnak mit kezdeni a minden túlzás nélkül kicsit gyagyás történetekkel, amire a Viginiai Egyetem pszichológiai kutatócsoportja is felfigyelt, sőt mi több, egy kutatást is készített a témában. Ennek köszönhetően kiderült, hogy nem is kell gyermekünknek végignéznie egy teljes részt a SpongyaBobból, már néhány perc is elegendő ahhoz, hogy a kicsiknél rövidtávú, tehát nem tartós figyelemzavar és tanulási probléma alakuljon ki.
Angeline Lillard, avagy a kutatás vezetője szerint több mint hatvan, átlagosan 4 éves gyermeket vontak be a kutatásba, akiket véletlenszerűen osztottak fel három csoportra. A csapat egyik részével a SpongyaBob Kockanadrág című rajzfilm egy epizódját nézették, a második csoporttal a sokkal inkább a kisebb korosztálynak szóló Caillou című rajzfilmsorozatot, míg a gyerekek harmadik része rajzolással töltötte megfigyelésre fordított közel 10 percet.

Miután lezajlott a tervezett megfigyelés, a kutatók olyan teszteket végeztek a gyerekekkel, amelyek agyműködésüket állította a középpontba. Még maguk az pszichológusok is őszinte megdöbbenésüknek adtak hangot, amikor kiderült, hogy azok a gyerekek, akik SpongyaBobot néztek, átlagosan 12 ponttal rosszabbul teljesítettek azokhoz a társaikhoz képest, akik a Caillou című sorozatot nézték, vagy rajzoltak, utóbbi két csoport ugyanis kis híján ugyanolyan szintet ért el. Hogy miért? Az orvosok szerint egyértelmű a magyarázat, lévén a SpongyaBob egy rendkívül gyors tempójú mesefilm, aminek megnézése után a gyerekek képtelenek önuralmat gyakorolni, és megfelelő mértékben koncentrálni a tanulásra.
Természetesen nem a SpongyaBob az első és az utolsó olyan rajzfilm, amit hasonló teszteknek vetettek alá a múltban, így még a kutatók is úgy vélik, hogy nem szabad megvonnunk a gyermektől azt, amit szeret, de szűrjük meg, hogy mikor, és legfőképpen mennyi időt töltenek a televízió előtt. Lillard professzor kiemelte továbbá, hogy a kis sárga szivacs kalandjai még szerinte is lényegesen gyengébb eredményeket ért el, mintha a vizsgálatot egy mangával, vagy egyéb keletről érkezett animációs filmmel végezték volna el, azok ugyanis nem csak lényegesen pergősebbek, hanem még agresszívak is - noha a gyártók figyelmeztetnek rá, hogy ezek bizony nem gyerekeknek készülnek. Hogy SpongyaBob hibás-e bármiért? Értelemszerűen nem, hiszen mindig a szülő felelőssége, hogy a gyermek mit néz a tévében!