A legjobb családban is megesik, hogy a gyermekes szülők kapva a hirtelen jött szabadidőn egymásba gabalyodnak, és megfeledkeznek olyan alapvető dolgokról is, minthogy bezárják maguk mögött a hálószoba ajtaját. Ilyenkor könnyedén előfordulhat, hogy ránk nyit a gyerek, amire nagyon fontos jól reagálnunk, máskülönben komoly törések alakulhatnak ki a fejlődő szervezetben - természetesen mentális oldalról.
Nyilván nagyban függ, hogy hány éves gyerekről is beszélünk, de a legfontosabb, hogy soha ne hagyjuk szó nélkül a történteket, mindig beszéljünk róla, még ha ez nehéz vagy kínos is. A legtöbb gyerek ugyanis kortól függően egy kis traumát él át ilyenkor, tele van kérdésekkel, és ha be is zárkózott emiatt, biztosan szeretne beszélni róla. Ha úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, azzal nagyobb bajt okoznánk, inkább hívjuk fel a kicsi figyelmét arra, hogy bizonyára kíváncsi mindarra, amit látott, de semmi baj nem történt, menjen szépen vissza a szobájába, és mi is hamarosan utánamegyünk majd beszélgetni.
Hangsúlyozandó: nem mindegy, hogy hány éves gyermekkel történik meg hasonló eset! Egy 3-4 éves ugyanis még könnyedén azt hiheti, hogy a szülők verekednek vagy bántják egymást. Ilyen idős korban még csak ne is próbáljunk nekik konkrétumokról beszélni, de azt azért már rebesgethetjük nekik, hogy léteznek intim dolgok, amelyeket nem illik nyíltan csinálni, vagy amelyekről nem szabad nyíltan beszélni. Egy 5-6 éves gyerek esetén természetesen ennél is komplikáltabb lesz a dolog, hiszen konkrét kérdéseket tesznek fel a látottakról. Ilyen esetben ügyeljünk arra, hogy szintjüknek megfelelően, de azért elmondjuk nekik, hogy mit láttak, és hogy amit láttak, az nem rossz dolog, de egy olyan intim helyzet, amit az emberek a négy fal között csinálnak.
Egy 8-10 éves gyerek esetében már beszélhetünk konkrétumokról abban az esetben, ha ránk nyitott, de ilyen esetekben is vigyázzunk az előadásra, hiszen mégiscsak egy gyerekről beszélünk. Fontos, hogy soha ne mondjunk el többet annál, mint amit a gyerek tudni akar, de biztassuk bátran arra, hogy kérdezzen tőlünk, ha szeretne. Egy ilyen idős gyermek például olyan kényes kérdéseket is feltehet, hogy mi az az orális- vagy anális szex. Noha gyermekünkről van szó, vegyünk egy mély lélegzetet, és mondjuk el neki, inkább tőlünk hallja, inkább legyen tisztában mindennel, minthogy esetleges tudatlansága - vagy tudatlanságérzete - később kihasson ismerkedési és szexuális szokásaira.
Általánosságban kijelenthető, hogy amennyiben a gyermek rajtakapja a szülőket, az ritkán okoz komoly traumát, különösen kis korban még szinte egyáltalán nem, de nagyobb korban érdemes azért beszélgetni róla, hiszen az érzékenyebb embereket egész életükben elkísérheti az élmény. Kutatások bizonyítják, hogy ezek az emlékek később meghatározhatják a szexhez való viszonyt, éppen ezért ha látta, vagy csak hallotta, mindig beszéljünk vele erről, hogy kezelje természetesen, de kellő felelősséggel a témát, ezáltal sokkal könnyebben feldolgozza majd a látottakat.