Mit mondjunk a gyereknek a Jézuskáról?

A legtöbb lurkó általában 6-8 éves korára, az általános iskola kezdetén rájön arra - vagy magától vagy kortársaitól -, hogy nincs Jézuska és nincs Mikulás, mert lehetetlenség lenne mindezt a valóságban, a józan ész határain belül kivitelezni. Mindez azért ekkor történik, mert a gyermekek realitásérzéke rendszerint ekkor alakul ki, és a lelkileg érzékeny picik, akik sokáig valóban elhitték ezt a csodálatos dolgot, nagyon nagy törésként élhetik meg az egészet, ha csak nem tudjuk megfelelően kommunikálni.

Ami a legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy tisztában legyünk vele: bármikor is kerül elő a kérdés, és bármit is válaszolunk rá, gyermekünkben lezárunk egy olyan dolgot, ami véget vet a gyermeki hiszékenységnek és az ártatlanságának - ha úgy tetszik elindítja a fantáziadús gyerekkorból a felnőtté válás útján. A mi feladatunk az lesz, hogy megfelelően kommunikáljuk számára mindezt, ezáltal ne okozzunk benne a szükségesnél nagyobb törést, ezen túlmenően pedig őrizzük meg benne a családi ünnepek és az ajándékozás örömét, a karácsony, valamint az ünnepek varázsát, hiszen akiben kellemes élményként maradt meg ez az időszak, csak az lesz képes felnőttként ugyanezt átadni gyermekének, illetve később is megélni a karácsony igazi lényegét.

Hogy mire számíthatunk gyermekünktől, amikor megtudja az igazságot? Nem tudni, hiszen minden lurkó más és más, ellenben készüljünk fel arra, hogy a pici talán kiborul. A lényeg, hogy mindig őszinték legyünk hozzá, és elmondjuk neki az igazságot, hogy mindez azért történt, hogy gyerekként örüljön, de a varázs ezután is megmarad majd. Sokat segíthet, ha elmeséljük neki a Mikulás és a Jézuska legendájának igaz történetét, hogy egykoron mi is hittünk ezekben, sőt mi több, valahol egy kicsit még ma is hiszünk bennük, és ezért hazudtuk korábban azt, hogy ezek a - kvázi - lények most is léteznek.

Amit még fontos eldönteni a témában, hogy kitől hallja először az igazságot a gyerek? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lurkó jobban fel tudja dolgozni a traumát, ha elsőként társaitól hall majd róla, és bár beszélgetni ezt követően is lehet erről, sőt mi több kell is, de soha ne mi szembesítsük a kegyetlen igazsággal, hiszen így akár még a bizalma is megrendülhet irányunkban. Ha hall valamit, úgyis rákérdez majd nálunk, és akkor ráérünk elbeszélgetni vele róla. Ügyeljünk rá, hogy soha ne hagyjunk számára nyitott kérdéseket, mindig kielégítően válaszoljunk, és győzzük meg róla, hogy ezután is minden olyan lesz, mint régen volt.