A festői Késmárk (szlovákul Kežmarok) a Szepesség egyik legbájosabb kisvárosa, a Magas-Tátra lábánál. A háttérben a Tátra hófödte csúcsai, a városban bájos polgári házak. Ki gondolta volna, hogy az egykori település, ahol finom sajtokat árulnak, a nagyurak kedvence lesz...
Bár egy ideig a település szabad királyi városként érvényesíthette jogait, hamar szemet vetett rá Szapolyai János, és megszerezte magának. Neki köszönhető, hogy a város egyik legfontosabb látnivalója ma is a Késmárki vár, amely a 15. században épült. A vár története szorosan összefonódik Szapolyai János nevével, aki később Magyarország királya lett. A Szapolyaiak idején a vár nemcsak katonai erősség volt, hanem a környék gazdasági és politikai központja is. Egy kevéssé ismert érdekesség: a vár falai között nemcsak fegyverek és haditanácsok kaptak helyet, hanem kulturális élet is zajlott - a reneszánsz hatása ide is elért, és a nemesi udvarban művészek, írástudók fordultak meg.
Az egyik gyakran mesélt történet szerint Szapolyai János még erdélyi vajdaként járt a Késmárki vár falai között, amikor fontos döntést kellett hoznia egy helyi nemesi viszály ügyében. A legenda úgy tartja, hogy a tanácskozás órákig tartott, és a nemesek egyre hevesebben vitatkoztak. Szapolyai végül állítólag így zárta le a vitát:
Aki a vár falain kívül hangosabb, az itt bent legyen bölcsebb.
Majd mindenkit kiküldött az udvarra, és csak azokat hívta vissza, akik képesek voltak nyugodtan, érvekkel beszélni. Egy másik késmárki legenda szerint a várból titkos alagút vezetett a város egyik templomához. Úgy tartják, hogy ezt az átjárót még a Szapolyaiak idején használták veszély esetén - akár menekülésre, akár titkos találkozókra. Bár régészeti bizonyíték erre nincs egyértelműen, a vár pincéinek labirintusszerű rendszere valóban táplálja az efféle történeteket.
Később a települést és a várat a Thököly család szerzi meg, itt születik meg Thököly Imre kuruc vezér is. A késmárki vár ma múzeumként működik, folyamatosan megújuló kiállításokkal. A látogatók megismerhetik:
a Szepesség középkori történetét,
a céhes ipar emlékeit,
valamint a nemesi családok - köztük a Szapolyaiak és Thökölyek - mindennapjait.
Az utóbbi években a várban több felújítás is történt, amelyek célja az eredeti állapot megőrzése és a látogatói élmény korszerűsítése volt. Egy anekdota szerint Thököly gyermekkorában gyakran megszökött a várból, hogy a város utcáin keveredjen a polgárok közé - ez a közvetlenség később is jellemezte, és hozzájárult népszerűségéhez.
Tudomány és emberség
A város története nemcsak nemesekről és hadvezérekről szól. Itt dolgozott Dr. Alexander Béla, aki a helyi radiológiai intézet igazgatójaként tevékenykedett. A 20. század első felében a radiológia még úttörő terület volt, így munkája valódi innovációnak számított. A korabeli visszaemlékezések szerint Dr. Alexander nemcsak kiváló szakember volt, hanem rendkívül emberséges orvos is: gyakran saját idejét és eszközeit áldozta a szegényebb betegek kezelésére. Ez a személyes elhivatottság különleges helyet biztosít számára Késmárk helyi emlékezetében, nem csoda, hogy két szobát is az ő emlékére rendeztek be a várban.
A polgári házak között kanyargó utca gyorsan elvezeti az ide látogatót az artikuláris evangélikus fatemplomba. A soproni országgyűlés (1681) után, szigorú feltételekkel engedte az evangélikus templomok felépítését: csak a városfalon kívül épülhettek, nem lehetett tornyuk, és gyakran fából kellett készülniük (az nem volt olyan maradandó, mint egy kőből épült).
Nem hittem volna hogy ilyen történet van mögötte!
