A házasságról rengeteg tévhit kering az emberek körében, miszerint nagy döntés ez egy pár életében - nyilvánvaló tény -, valamint hogy utána minden megváltozik, minden más lesz - méghozzá többnyire negatív irányban. Nem kell azonban kötelezően belenyugodnunk abba, hogy a sztereotípiák ránk is érvényesek lesznek, így inkább tegyünk az ellen, hogy a házasság után párunkkal minden olyan maradjon, mint régen volt. Elvégre csak egy gyűrűvel és egy fogadalommal lettünk többek, mi attól még nem változtunk meg! Vagy mégis?
Nyilván a szerelem múlandó, hiszen a lángolás nem tartható fenn egy életen át. Ez teljesen normális, ám nagyon sokan lángolva élik meg a jegyben járás és a mézes hetek pillanatát, ami természetesen a házasság után elmúlik. A szerelem átalakul szeretetté és egy életre szóló kötelékké, a nagy kalandok pedig szürke hétköznapokká. Ettől ugyan nagyon sokan megijednek, de éppen ezért törekedni kell a folyamatos megújulásra, és arra, hogy egyik fél se ijedjen meg, ha mindez bekövetkezik, hiszen ezek egyfajta természetes folyamatként írhatóak le, amelyek ráadásul csak felerősödnek a gyerekvállalással. Meg kell tanulnunk beletörődni abba, hogy a lángolás elmúlik, de a szeretet soha. Persze tennünk is kell érte!
A legfontosabb azonban, hogy a házasságra ne úgy tekintsünk, mint egy kötelékre, inkább egy olyan megfoghatatlan dologra, aminek köszönhetően tudjuk, hogy életünk végéig ott áll majd mellettünk valaki, akire igazán számíthatunk, de az a valaki szintén ugyanezt várja el tőlünk. A házasság ugyanis csodás is lehet, ehhez nem kell más, minthogy elfelejtsétek a berögződött sztereotípiákat, és odafigyeljetek egymásra. Ha képesek vagytok alkalmazkodni a másikhoz, ha úgy mondtátok ki az igent, hogy ismertétek a másik felet, akkor nem kell félni a házasságtól, egy formális, de életre szóló élményt nyújtó ceremóniát követően ugyanis nem fog megváltozni semmi sem. Ugyan minek kellene egyáltalán megváltoznia?
Mert az sem mindegy...
