Augusztusban kezdték el forgatni a legújabb magyar mozifilmet, az El a kezekkel a Papámtól!, melynek rendezői székében ismét Dobó Katát köszönthetjük, aki tavaly óriási sikereket ért el Kölcsönlakás című filmjével. A mesefilm kapcsán beszélgettünk Pindroch Csaba színésszel, aki a filmben Dr. Szilágyi orvost, a főszereplő legjobb barátját alakítja.
Milyen érzés ismét a kamerák előtt állni egy ilyen hosszú leállást követően, mint ami márciusban-áprilisban volt?
Nekem a hosszú leállás az ennél sokkal hosszabb mert jó pár éve nem forgatok, úgyhogy egy nagyon nagy élmény volt, hogy újra egy mozifilmben dolgozhatok - leszámítva a Valami Amerika harmadik részét, de előtte is jó pár évig valahogy elkerült a filmezés, annak ellenére, hogy a pályám első 10 éve pedig töményen erről szólt. A színház volt igazából érdekes, március 13-án volt az utolsó előadásunk a Boeing, Boeing volt a Tháliában és utána egy csodálatos időszak volt nekem a három gyerekemmel, a vidéki házzal. Én ezt egy ajándéknak éltem meg, nagyon sokat dolgoztam, nagyon sokat voltunk együtt. Most már több mint egy hónapja próbálunk a színházban és ez egy szuper ajándék volt, ez a három nap forgatás a film kapcsán.
Pindroch Csaba - El a kezekkel a Papámtól!
Ez túlmutat mindenen, megérte erre várni. Ahogy te is látod egy ilyen elképesztően jó közeg van, remek karakterek. A casting is bődületesen jól sikerült, mert már az olvasópróbán éreztem, hogy ez úgy egyben van, rendben van. És a forgatáson is Bokor Barnával, a főszereplővel volt két jelenetem és a kislányokkal is. Ez is túlmutatott egy ilyen munka kapcsolaton, mert egy ilyen nem megjátszott barátság lett belőle, rögtön az első forgatási napon, tehát már nem is a szerepet játszottuk, hanem a szerep apropóján beszélgetett két ember, mintha már évek óta ismernénk egymást, pedig aznap találkoztunk másodszor. A Marczinka Borival is remek volt a hangulat, gyakorló apukaként azért tudom, hogy én sem úgy beszélek a lányommal meg a fiaimmal, mint ahogy a gyerekekkel, hanem felnőttként, úgyhogy tök jól éreztem magam az egészben.
Akkor ezek szerint Várnai Tamásnak (Valami Amerika) nagyon tetszene ez a közeg, ez a nagy stáb?!
A Tamásnak? :D Hát igen, lehet, hogy a Várnai Tamás hogyha még itt íródna egy negyedik rész - amiben én már nem igazán szerepelnék, de csak azért mondom, mert úgysem íródna, de ha valószínűleg íródna is -, akkor is sajnos még a Bűnös városon kotyogna, mert ő egy ilyen degenerált figura ezek szerint. Hát ez egy szerep Pindroch Csabának, Nekem, ami nagyon tetszik. Túl színészként is és apaként is iszonyatosan tetszik, hogy egy mesefilmben szerepelhetek és majd a gyerekeimmel nézhetem meg. És színészként is hogy egy ilyen jó helyzet van, mind az alapanyag, mind a körítés is egészen remek.
Vártad már, hogy végre ismét szerepelj egy mozifilmben?
Nem, nem. Én már elengedtem ezt az egészet. Nagyon sokáig nagyon pörögtem rajta, hogy forgathassak, de igazából anyagi okok mozgattak elsősorban és ahogy meglett, az az űr ki lett töltve, ami az anyagi rés volt - kitöltöttem színházzal saját producerként -, rádöbbentem, hogy akkor engem ez annyira nem is érdekel. A jó Isten viszont legjobbkor dobta le ezt a lehetőséget, mert ez tényleg egy csoda. Nyilván büntettem a filmet, a mozit amiért nem hív, aztán hogy ez nem is művészet, mert a színpad az és a jó Istenke erre eléd dob egy ilyen falatot, és rájössz, hogy ez egy csodálatos dolog. Úgyhogy igen, vártam!
Csobot Adél és Bokor Barna, a film főszereplői
A filmben Dr. Szilágyi orvost alakítod. Mesélnél picit a karakteredről?
Évtizedes barátság köti a főszereplőhöz, egy társadalmi rangban vannak, egy egzisztenciális körben, egy életkorban. Rálátnak mind a ketten egymás problémájára. A barátnak pedig az a dolga, hogy mindig akkor legyen ott, amikor máshol lenne dolga, de azért van ott mert neki gondja van és nem csak azt mondja, amit hallani akar a másik, hanem azt is amit nem. És ebben a filmben egy nagyon intelligens barátság az, amit nagyon finoman terel Szilágyi doktor. De egy másik filmben a Dr. Szemerey András (Bokor Barna) lenne az aki ugyan azt mondaná nekem, mint amit egy barát mondana, amit én esetleg nem akarok meghallgatni vagy el akarok engedni a fülem mellett, tehát egy barát. A szó legszebb értelmében: rezonőr.
A mesefilmben számos gyermek szerepel, a forgatásokon is többen vannak. Gyakorló apukaként, hogy tudnál ennyi gyerekkel együtt dolgozni?
Gyakorló apukaként kérlek szépen, éppen a következő színdarabom témája, amit a feleségemmel fogunk megírni. A Mr. és Mrs. című darab egy párkapcsolati kérdéseket taglalja, a Segítség, megnősültem!, a férfi sikoly, abban az őrületben, hogy megnősültem. De az igazi atombomba, a kifogyhatatlan, az a gyereknevelés lesz.
Ebben a karantén helyzetben kimentem a kertbe gyepesíteni, meg magas ágyásokat készíteni, meg falazni, meg kemény fizikai munkát végezni. Egy újságíró mondta, hogy milyen szép dolog, hogy így megtanítod a gyerekeknek a munka tiszteletét. Én meg mondtam, hogy nem, én két hét után kimenekültem! Az a rezgés, amit egy gyerekzsivaj tud adni, meg az az állandó kérdések - amire emlékszem, hogy én is mindig feltettem - "Miért Miért? Apa miért? Apa gyere már, segíts már!" De hát ők a legfontosabbak a számomra - a nyakamban is van egy medál, sokáig egy kereszt volt, de aztán ez fog maradni örökre: a gyermekeim neve, meg a feleségemé egy kör alakú medálra vésve.
Bármit hátra hagyhatunk a világnak, ez a film ami megmarad talán száz évig, az ember munkássága megmarad pár évig a színházban de amit egyértelműen tovább adunk: az a DNS-ünk. Az mindent felül ír és erre nagyon büszke vagyok: életem főművének a gyerekeimet tartom.
Nekem abban a három napban két jelenetem a Barnával volt és egy nap volt, amikor a kislánnyal forgattam. Tehát én a csapatot nem érzékeltem. Nem tudom, hogy tudnék ennyi gyerekkel együtt dolgozni.
Ez egy egész különleges film, egy komplett mesevilágot fogunk látni. Amikor először hallottál az ötletről, a filmről azonnal beleszerettél és szerettél volna dolgozni benne?
Nem, nem! Nem is tudtam mi ez. Felhívtak, elmentem egy castingra. Ezen a casintgon egy másik színésszel ezt a jelenetet vettük. De úgy voltam, hogy ááá egy castingról még soha nem kaptam meg filmet, mindig csak úgy kaptam meg filmet, hogy eleve engem akartak. Nem sok castingon voltam, öt-haton, de ott soha nem jött össze semmi. Láttam is, hogy akit éppen castingoltak, ott már ölelkeztek a Katáék, ohh mondom, jó akkor én itt elleszek. Aztán felhívott a Kata: nagyon szeretném, ha Te lennél. De nem tudtam semmit a filmről.
Aztán jó megyek, és akkor lesz egy olvasópróba. Olvasópróba? Magyar filmnél nem szokott lenni. De egy ilyen kis szereplőt is elhívni? És amikor elmentem, akkor ott szembesültem a mesével és nagyon tetszett, fel is hívtam a Katát, találkoztunk egy esküvőn rá egy hétre, mondtam, hogy nagyon rendben van ez a történet, nagyon jók a színészek. Már ott úgy röhögtem, hogy ha azt felvettük volna rádiójátéknak, hangjátéknak, már mehetne is a rádióban. Nagyon bízok ebben a filmben, hogy jó lesz. Nagyon hiánypótló, nagyon kell. És nagyon nagy csodának kell történnie, hogy ne durranjon nagyot, aztán persze bármi lehet.
Milyen Dobó Katával, a film rendezőjével együtt dolgozni?
Nem dolgoztam még vele soha. Már volt felkérés, hogy színházat csináljunk, de mindig úgy fáztam kicsit az egésztől, nem ismertem. Találkoztunk társaságokban, egyszer vidéki színházban is volt ahol én is játszottam, de úgy nagyon pattantunk el egymástól. Nem volt soha még egy félig mély beszélgetés sem. Mindig csak úgy elmentünk egymás mellett. Az a telefonhívása, ahogy mondta: "nagyon szeretném, hogy te lennél" - nyilván az ember kinyitja a lelkét, mert nagyon jól esik hallani. Tulajdonképpen sok rendező, - főleg színházban - az a baj, hogy élete főművét akarja odarakni, és ilyen nagyon masszív és határozott, sokszor teljesen üres gondolattal vág neki "Azt csinálod amit mondtam".
Dobó Kata, a film rendezője
Ehhez képest itt valami egészen elképesztő finom terelés van. Dolgoztam már így színházban, amikor a rendező nem is mondott semmit csak mondtuk a szöveget és néha megállított, hogy ?gyerekek ez így nagyon jó? ez a legjobb rendező. Kata ezt csinálta itt. Amikor valami nem stimmelt, akkor mondott egy jó mondatot: "Kérsz egy kávét?". Pont elég volt, érted?! Nem azt mondta, hogy figyelj ez nagyon nem volt jó, inkább kérsz egy kávét. Olyan nagyon finoman. Nem hiszem, hogy ő akkora vérprofi rendező lenne, mert nincs mögötte olyan munkásság, de ez nem is lehet. Valahogy ez a film őt is behúzta, hogy olyan közreműködője akar lenni, mint amikor egy anyuka mesét olvas a gyerekének.
Nem akar túl tengeni, a történetet szeretné átadni - na így rendez Kata.
Itt nyugodtam meg a Csobot Adélon is. Az olvasópróbán ez a lány ahogy megszólalt láttam benne az anyukát, aki már nem azt a szerepet játssza mint amit a kereskedelmi tévékben - gondolom, azért el kell játszania szerepeket - hanem egy anyuka beszélt a gyerekéhez.
Melyik volt a kedvenc gyerekkori meséd?
A 77 magyar népmesékből olvasott fel anyukám. Nagymamám meg fejből mondta ezeket és azt hiszem ott volt az egyik leghosszabb, a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók. Ez a magyar népmese volt ami elvarázsolt. És természetesen amikor jött a Vuk, az mindent vitt, aztán a Macskafogó, de itt már azért nagyobb voltam. Összefolyt az egész mesevilág gyerekkoromban. A gyerekkoromban aludtunk a nagymama mellett a hideg szobában Karancskesziben, amikor oda le lettünk téve, hogy egy kis friss levegőt kapjunk Salgótarjánban egy kis gazdaságban. Akkor az első az ima volt, a Mi atyánk, aztán a mese. És látod, még az ima is összefolyt a mesével, egy ilyen mesevilágban aludtam el mindig. Nagyon jó volt.
Pindroch Csaba
Szoktál mesét olvasni a gyerekeidnek?
Szoktam olvasni könyvből, ritkán fejből. De sajnos ezt a Bogyó és Babócát, amire Thuróczy Szabolcs itt a legjobban fogalmazott: a Bogyó és Babóca a mesék kannás bora. Ezt olvasom 13 éve, rosszul vagyok tőle, de hát működik. De főleg a feleségem olvas, nagyon komoly könyvtár van meséből otthon, és egészen elképesztő széles skálán és mennyiségben olvas nekik a mai napig. Tegnap is minden gyereknek külön mese volt. Érdekes, hogy a hat éves fiam a természettudományi, föld történeti sztorikat kedveli, azt olvastam föl neki, a legkisebbik a Bogyó és Babócát, kislányomnak pedig levelet írt az anyukám, de azt már mindenki hallotta.
Remélem a jövőben azért ez változni fog.
