Nem vagyunk szemellenzősök, sem vaskalaposok, még csak túlontúl konzervatívnak sem mondanánk magunkat, mégis egyre nagyobb felháborodással töltenek el minket azok a fiatalok, akik úgy gondolják, hogy mennyire jó ötlet az interneten, konkrétan a YouTube-on élni az életüket. Nem szeretnénk neveket mondani, ellenben számtalan olyan, még kiskorú egyén vezet mozgóképes naplót a legismertebb videómegosztó portálon, amelyben az általános devianciát, a drogozást vagy a cigarettázást, esetleg az általános emberi butaságot népszerűsítik, miközben több ezer ember követi őket, isszák minden szavukat, hovatovább sztárként kezelik őket, így élőben találkozva fényképezkednek velük, aláírást kérnek tőlük és így tovább.
Tény ami tény: a világ, így hazánk is a valósághow-k korát éli, aminek köszönhetően a
legutolsó senkiből is perceken belül lehet egy ország kedvence, avagy celebritás, hogy egy manapság ismert, de eléggé megfáradt kifejezést alkalmazzunk. Mindez akkor is igaz, ha nem értünk semmihez, csak éppen olyan az egyéniségünk, amivel meg tudjuk fogni az embereket, esetleg ismerős tulajdonságokra lelünk bennük, vagy éppen vonzónak találjuk őket. Nem más ez, mint pszichológia, hiszen az emberek ösztönösen, már évszázadokkal ezelőtt is követték azokat az embereket, akik valamivel fel tudták hívni magukra a figyelmet. A
történelem során azonban ezek nagy vezetők voltak, akik általában építettek, tanítottak és igazi példaképek voltak, és
a probléma itt kezdődik el!
Azzal ugyanis nincs baj, ha valaki a publikálási kényszerből úgy gondolja, hogy egy videónaplót vezet az életéről, azzal viszont már annál inkább, ha ezzel
nyíltan kiáll a rombolás és a romlás ellen, ha olyan értékeket közvetít - például
tizenéveseket buzdít a cigarettázásra - ami teljesen szembemegy a normális értékrendekkel. Az ilyen emberek gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy amit tesznek, az mennyire negatív hatást gyakorolhat másokra, hovatovább milyen sok ember életére lehetnek befolyással, mert a több ezer, esetenként
több tízezer YouTube-néző nem fogja egyenként elmondani számukra, hogy miatta kapott tüdőrákot, miatta
erőszakolták meg, vagy csak miatta szenvedett olyan balesetet, ami az egész életére hatással volt.
Ennél is rosszabb, hogy ezek az emberek gyakorlatilag annak ellenére is
elhiszik, hogy valakik, miközben semmit sem tettek még le az asztalra a videónaplójuk kivételével. Boldogan osztogatják az autogramokat, fotózkodnak az emberekkel, és hangzatos tanácsokat adnak, kijelentéseket tesznek úgy, hogy közben nem kizárt: az
ő életük sokkal nagyobb romokban van, mint azé az emberé, aki példaképnek tekinti őket. Merthogy alapvető gond:
a fiatalabbak mindig példaképként tekintenek ezekre a "YouTube-sztárokra", követik őket, hallgatnak rájuk még akkor is, ha pontosan tisztában vannak vele, ez bizony nem a helyes út. Merthogy tizenévesként
cigarettázásra, iskolakerülésre vagy alkoholfogyasztásra buzdítani soha nem lehet helyes.
Hogy mi állhat a háttérben? Mindkét esetben
pszichológiailag a családot lehetne kiemelni. A YouTube-os szónokok láthatóan és bizonyíthatóan
figyelemhiányosak, szeretnék másoktól megkapni azt a figyelmet, amit édesapjuk vagy édesanyjuk nem tud, vagy nem akar megadni nekik. Emiatt fordulnak a deviáns viselkedésformák irányába, és emiatt igényelnek visszacsatolást követőiktől, akik szintén a hiányos vagy rossz családmodell miatt keresik másokban a követendő példát. Ha apuka vagy anyuka ugyanis nem foglalkozik a gyerekkel, vagy csak egyszerűen nincs ideje foglalkozni a mindennapi küzdelmek miatt, akkor az másokban keresi a saját modelljét, és mivel az internet elérhető, és ott elérhetők a fentiekben említett szószólók is, ezért előbb vagy utóbb rájuk akadnak, és kisebb Istenekként tekintenek rájuk. Ez pedig hosszabb távon komoly probléma lehet, hiszen
láttuk már párszor, hogy hová jutott a világ, ha birkák irányították az embereket...