Szepes Mária, egy igazi ezoterikus írónő élete

Szepes Mária 1908. december 14-én született Budapesten, apja Papír Sándor színész, anyja Kornai Margit, énekes-színésznő voltak. Bátyja is híres nyelvész, író, filozófus, zenész és asztrológus volt, tehát egy rendkívül sokoldalú, erőteljesen művészi beállítottságú családban nőtt fel. Apja alapította 1911-ben az Újpesti Népszínházat, ahol Szepes Mária már 2 éves korától színpadon állhatott különféle gyerekszerepekben. Első ilyen szerepét a Cigányszerelem című operettben kapta, ahol mindössze 2 éves volt, de később több némafilmben is játszott - például A megfagyott gyermekben -, miközben 9 évesen már saját novellákat, verseket is írt. Egyszerű kereskedelmi érettségije után művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát hallgatott, mert egészen kiskora óta író szeretett volna lenni. Legnagyobb hatásaként Ady Endrét nevezte meg.

Szepes Mária 1930. december 24-én házasodott össze Szepes Béla képzőművésszel - ekkor vette fel a Szepes családnevet -, és bár Mária zsidó családban nevelkedett, életébe egyre inkább beáramlott a keresztény hit - előbb nevelőapja, majd férje által -, és saját bevallása szerint mindig is ezt érezte magához közelebbinek, ami világképében, műveiben is érezhető volt. Szepes Mária 1931-ben férjével 3 évre Németországba utazott, ahol Samuel Gerling professzor tanítványává vált. Többek között vallásfilozófiát tanult itt, ami saját bevallása szerint megalapozta későbbi írásaiban visszaköszönő gondolkodásmódját. Hazatérésük után kezdett bele inkább írói pályafutásába, amit 1938-ban, egyetlen gyermeke - Szepes Miklós Béla - érkezése miatt egy kicsit szüneteltetni kényszerült, különösképpen a hozzá kapcsolódó tragédia miatt, gyermekük ugyanis 7 hónapos korában váratlanul elhunyt.

Ez a tragédia örökre megpecsételte Szepes Mária életét, és 1939-től mélyebben is belevetette magát az írásba, mondhatni ebbe temette el minden bánatát, így a második világháború után megjelenik első, és mindmáig legismertebb regénye - ami az egyik legkalandosabb életű magyar könyv is egyben - A Vörös Oroszlán címmel. Az egyik első magyarországi fantasy-ként is ismert mű egy elixírről szól, amely a Prima Materia névre hallgat, és képes a halandókat halhatatlanná, illetve hosszú életűvé tenni, a kiválasztottak számára pedig lehetővé teszi, hogy emlékezzenek korábbi életükre, illetve az ott átélt eseményekre. Nagyon sokan egy izgalmas fantasy műként tekintenek rá, azonban az évtizedek folyamán a magyar ezoterikus irodalom egyik alapművévé is vált a benne megjelenő vallásfilozófiai és egyéb hatások miatt.

Szepes Mária írói tevékenysége mellett belevetette magát a forgatókönyvírásba is Orsi Mária néven. Noha legismertebb műve A Vörös Oroszlán, azonban életéből mindenképpen ki kell emelni a Raquel hét tanítványa című regényfolyamot is, ami nem csak rengeteg életrajzi elemet tartalmaz, hanem ezen felül már valóban ráhúzható az ezoterikus irodalom jelzője, hovatovább az írónő is élete fő művének tartotta a végeredményt. A könyv a kommunizmus idején nem jelenhetett meg, azonban a rendszerváltás után már zöld utat kapott, és visszafogott sikert aratott, ugyanakkor akik olvasták, egy igazi útravalóként tekintettek rá. Szepes Mária a kommunizmus éveiben - egyfajta ujjgyakorlatként - több sci-fi művet is jegyzett, és bár 1989 után már nem volt túl termékeny, 1994-ben így is kiérdemelte a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, 1998-ban pedig a Középkeresztet vehette át munkásságáért.