Brauny , 2013. december 10.A kamaszkor minden ember életében egy nehéz időszak, ugyanakkor meghatározó is, hiszen a fiataloknak ilyenkor alakul ki az önálló személyiségük, pontosabban ekkor kezd el kibontakozni valami sajátos, hogy később válaszolni tudjon arra az alapvető kérdésre: ki és mi vagyok én?
A tinédzserek általában ezt az önmegvalósítást úgy érik el, hogy elsődlegesen családjukról vesznek mintát, de másodlagos forrásként felhasználják közvetlen környezetüket is, ergo lakóhelyük, barátaik és ismerőseik ugyanolyan hatással vannak rájuk a személyiségfejlődés során, sőt mi több, példaképeik, sztárjaik is nagy hatást gyakorolnak rájuk. Sajnálatos módon az utóbbi időszakban egyre inkább hatással van a tinédzserekre a média is, amivel nem mindig jutnak pozitív példához a serdülők, így manapság mindennél fontosabb, hogy a szülők ott álljanak, és formálják - ha kell tudatosan - a gyermekeket.
Konkrétan a kamaszkorban, valamint az előtte levő néhány évben a fiatalokra a szülők gyakorolják a legjelentősebb hatást, ami igaz a viselkedésre, a dolgokhoz való hozzáállásra, a világnézetre, az értékrendre, de olyan apróságokra is, mint például a kiejtés, illetve a beszéd. A két szülőnek ugyanolyan fontos szerepe van ebben a történetben, azonban a legtöbb család úgy véli, a nevelés az édesanya dolga. Több tanulmány is bebizonyította már azonban a múltban, hogy az apuka szerepe nagyon fontos abban, hogy a gyermek - fiú és lány egyaránt - egészséges fiatal felnőtté válhasson.
Köztudott, hogy az apák egészen másként állnak a neveléshez, mint az édesanyák, és bár a lányok a serdülőkorban hajlamosak több időt tölteni édesanyjukkal, a kamasz lányoknak azonban atyai tanácsokra és támaszokra is szükségük van. Míg ugyanis anyjukhoz általában érzelmi tanácsokért, addig apjukhoz életrevaló tanácsokért fordulnak olyan kérdésekben, amelyek leginkább későbbi párkapcsolataikra lehet hatással. Az apa ugyanis már viselkedésével, beszélgetésekkel megtaníthatja lányát arra, hogy, mire kell számítania a férfiaktól a tisztelet és a szeretet tekintetében, ezáltal segítséget nyújtanak abban is, hogy helyes önértékelésük legyen, egyszóval megtalálják a helyüket a világban.
A fiúkra azonban talán még ennél is nagyobb hatással van a megfelelő apamodell, hiszen ők képesek megtanítani gyermekeiknek, hogy miként kezeljék érzelmeiket. Ha egy apa rendszeresen beszélget fiával és részt vesz az életében - ergo a nevelésében -, a gyerekből kevésbé lesz agresszív és erőszakos felnőtt, könnyebben kifejezi majd érzelmeit, önbecsülése is nagyobb lesz, tanulmányok pedig bebizonyították, hogy depresszió és deviancia - bűnözés, káros szenvedélyek - is kisebb valószínűséggel fordulnak elő náluk.
Az apák szerepe tehát elvitathatatlan a nevelésben, egy egészséges család számára nélkülözhetetlen a jó apamodell - hangsúlyos, hogy csak a jó apamodell -, hiszen pozitív módon befolyásolják a tinédzsert, aki még ha nem is mondja ki, szüksége van édesapjára ahhoz, hogy egészséges, felelősségteljes felnőtté, később pedig ő maga is megfelelő apamodellé, illetve anyamodellé váljon, hiszen az egészséges nővé válásban is elvitathatatlan szerepük van az apukáknak.
Nekem nem volt apukám, és érzem is a káros hatását