Nevét egy folyóról kapta, Nagy Lajos királyunk legkedvesebb városa volt, az itt alapított egyetem az ELTE jogelődje, itt érettségizett le Kodály Zoltán. Vajon melyik településről van szó? Decemberben ráadásul az egyik legszebb karácsonyi vásárt tartják itt, ha olyat keresel, ami különleges, ezt vedd fel a térképre, innen posztolj! Irány Nagyszombat!
Nagyszombat (Trnava) Pozsonytól alig 45 km-re található, könnyen megközelíthető kisváros, amelynek főleg barokk épületei maradtak ránk, ugyanakkor a középkorból is találunk jócskán házakat. Az egykori kereskedelmi útvonalak mentén létrejött város a Magyar Királyság egyik legjelentősebbjének számított. Középkori hangulatát mindmáig sikerült megőriznie, az épen maradt városfalaknak, tornyoknak, templomoknak, szűkebb utcáinak köszönhetően "Kis Róma" néven is emlegetik. Rögtön szembeötlik a sok kecses templomtorony között a robosztusabb Tűztorony, amely 57 méter magas kupolájával az egész Szentháromság teret uralja.
A bátrak nekiindulhatnak a kanyargós és szűk csigalépcsőn a kilátóteraszba. Megállni, kiszállni nem lehet, aki egyszer elindult, végig kell mennie felfelé és lefelé is. A cél a 29 méter magasan épült terasz, felette már csak a barokk kupola az aranyozott Szeplőtelen Szűz Mária szobrával vonja magára a figyelmet. Amikor ezt a szobrot felújították, a belsejében időkapszulát találtak, a múltból így üzentek a jövőnek: a 1930-as évekből származó korabeli iratokat, dokumentumokat rejtettek el benne. A várost egykor magas kőfal védte, már ebből igen csekély részt maradt meg. A kőfal sem nyújtott azonban védelmet a pestis ellen, a kegyetlen betegségre a téren álló Szentháromság szobor emlékeztet. Eredetileg itt volt az óváros központi tere.
Pázmány Péter itt alapított egyetemet 1635-ben, könyvtárat és nyomdát is létrehozva, de itt hozták létre az első Füvészkertet is, az egyik professzor kifejezett kérésére, aki vegytant és botanikát tanított a diákoknak. Mária Terézia nagyon szerette a várost és a környék borát, amikor pedig feketehimlős lett, az alattvalók hordószámra küldették neki a szőlő nektárját, de nem inni, hanem fürdeni. A korszakot jól jellemzi Leopold Mozart a zeneszerző édesapjának egy megjegyzése:
Bécsben a himlő kivételével szinte semmiről nem beszélnek. Ha tíz gyermek szerepel a halotti anyakönyvben, közülük kilenc himlőben halt meg.
A betegség ezt a régiót is elérte. A királynő azonban csodával határos módon meggyógyult, és soha nem felejtette el a régió kedvességét, számos adókedvezménnyel köszönve meg a gondoskodást, császári borrá téve az innen származót. Később ő maga lett, aki szorgalmazta a védőoltást bevezetését, azt ugyanis már észrevették, hogy aki érintkezett beteggel, de enyhébb tünetekkel megúszta, újra nem kapja el a halálos kórt. E célból többször tartottak ún. himlővásárt, ahol a betegek ruháit lehetett megvenni, ami kisebb mértékben hordozta a betegség kórokozóját. Aki hordta, felvette - elkapta ugyanis a kórt, de nem halt bele, védetté vált.
A város számos pontját kiemelhetnénk, de amit nem szabad kihagyni, az a zsinagóga kávézó. Nagyszombat zsidóságát a második világháborúban szinte teljesen elpusztították. A két zsinagóga közül az egyik ma egy kávézónak ad helyet, gyönyörűen felújították (Szlovákia legszebben rekonstruált szakrális épületének díját is elnyerték vele), és bár nem szakrális célra használják, mégis érezhető, hogy különleges, meghitt, emberfelettivel itatódott át. Mára teljesen megtelt élettel, az emeleten - ahol korábban a nők állhattak, akár koncertet is lehet hallgatni, a szentélyben pedig kisebb, leválasztott részeket alakítottak ki, ahol a helyiek imádnak reggelizni, vagy a barátokkal összefutni egy kávéra, forró csokira. Utóbbit tejszínhabbal kérjük!
A város több pontján is ünnepi hangulatot adnak a fények, a templomokból orgona muzsika hallatszódik ki. A nyüzsgő, zenés, szédítő puncsot, pozsonyi diós és mákos kiflit kínáló fabódés várakozást a Szentháromság téren kell keresni; a meghittebb, időutazást kínáló a Szent Miklós téren található. Itt mindenki középkori ruhában - középkori foglalkozást űzve várja a látogatókat. A libák, kacsák középen gágognak, hápognak; a kovács veri az üllőt, a méhész kínálja a mézét és a mézborát, az asszonyok forró, fűszeres bort mernek a kupákba, vagy éppen leheletvékony ostyát sütnek. Aki itt nem csábul el, hogy valamit kipróbáljon: mondjuk lúdtollal írni vagy viaszpecsétet nyomni a merített papírra, az a kezében tócsnit vagy krumplislepényt szorongat, amit nem akar letenni!
