A Hálaadás egy olyan időszak az emberek életében, amikor mindent félretesznek egy időre, így munkát, gondot és bánatot, hogy néhány napon keresztül hálát adhassanak azért, amit kaptak az elmúlt időszak során. A Hálaadás napjait minden eseteben hálaadási tevékenységek jellemzik, ami az amerikai történelemben immáron egy 400 évre visszanyúló hagyomány, aminek gyökerei 1620-ra vezethetők vissza.
Ebben az esztendőben történt, hogy valamivel több mint száz ember, akik kétségbe vonták az anglikán egyház hitét és tanítását, áthajóztak az Atlanti-óceánon, hogy az Újvilágban letelepedve teljesen új életet kezdhessenek. A kivándorlók egészen pontosan a mai Massachusettsben telepedtek le, és rendkívül nehezen tudtak csak érvényesülni az Újvilágban, ahol nem volt kolbászból a kerítés, de még ennél is rosszabb, hogy évszak szerint túl későn érkeztek ahhoz, hogy elegendő növényt termesszenek a téli túlélésükhöz.
A nagy katasztrófa elkerülhetetlen volt, így a kolónia nagy része étel, utánpótlás, gyógyszerek és segítség nélkül maradt, aminek köszönhetően a telepesek nagy része megbetegedett és meg is halt. Habár közeli kapcsolatba kerültek a helyi indián törzsekkel, ám azok csak miután elmúlt a tél, akkor tanították meg őket arra, hogy miként kell például kukoricát és egyéb növényeket termeszteni a számukra idegen talajon, közegben és éghajlaton, miközben a vadászat és a halászat rejtelmeit is megismertették velük.
Az 1621-es esztendőt követően aztán a Hálaadás ünnepét minden évben megtartották, de csak sokkal később, az Egyesült Államok függetlenségének kihirdetését követően javasolt a Kongresszus egy olyan, minden államban elismert napot, amikor az egész nemzet megünnepelheti majd a Hálaadás napját. Gerorge Washington először november 26-át javasolta, de akárcsak a legtöbb egyéb ünnepet, a rengeteg áldozatot követelő Polgárháborút követően Abraham Lincoln arra kérte az amerikaiakat, hogy minden november negyedik csütörtökjén tartsák meg a Hálaadás napját, amikor hálát adhatnak mindazért a jóért, amit az elmúlt évben kaptak az élettől.
A Hálaadással kapcsolatban érdekesség, hogy bár az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökjén ünneplik, addig Kanadában október második hétfőjét jelölték ki a jeles esemény időpontjául. Az első hálaadási ünnepség a feljegyzések alapján három napon át tartott, míg az első nemzeti Hálaadás Napját George Washington hirdette ki 1789-ben. 1827-ben Sarah Josepha Hale, egy akkori magazin szerkesztője egy egész kampány indított a Hálaadás kapcsán, aminek köszönhetően egyfajta imádságként tekintettek, és tekintenek mind a mai napig is az amerikaiak erre a jeles eseményre.
Az ünnepnek természetesen sajátos hagyományai is vannak, ilyenek például a Hálaadásnapi imák, amit nagyon sok család őriz az Egyesült Államokban. Lényege, hogy a nagy nap reggelén imát mondanak, hagyományosan a családfő vezetésével, hogy így adjanak hálát közösen az elmúlt hónapokért. Elmaradhatatlan hagyomány a Hálaadásnapi vacsora is, amikor kötelező étel a töltött pulyka.