Egyre komolyabb probléma a modern nők körében a kései gyermekvállalás, aminek az oka számtalan dologra vezethető vissza. A fejlődő és fogyasztói társadalom, a nők szerepvállalásának folyamatos változása, az állandó egyenjogúságra való törekvés, melyek közül főként utóbbi rendkívül kártékony - csak még nem látja a világ -, hiszen a nőket kezelhetjük ugyanúgy, mint a férfiakat, hajthatjuk őket a végletekig, hajszoltathatjuk velük a karriert, csakhogy ez egy ördögi kör, amiből nem lehet kiszállni, és sokan azt veszik észre, hogy elment mellettük az élet, nincs normális párkapcsolatuk, és ha egészséges gyermeket akarnak, ha relatíve fiatalon élvezni az anyaságot, akkor lépniük kell. De mikor van az a bizonyos 24. óra?
Mikor ideális anyává válni?
Erre a kérdésre sokan egy határozott választ várnak, azonban tipikusan olyan dolog, amire nem lehet röviden és tömören válaszolni, sőt kis túlzással egyáltalán nem is lehet. Ennek az oka leginkább az, hogy mindenkinek magának kell éreznie, hogy mikor érett meg az anyaságra. Sokan várnak, várnak és várnak, de nem érzik, hogy gyermekre lenne szükségük. Őket bizonyára nem anyának teremtette a sors, míg megint mások már 20 évesen azt érzik, hogy csak egy kisgyermek mellett lenne teljes az életük. Ez a dolog tehát maximálisan egyénfüggő, és soha ne nézzünk másokat ezen a téren, ne akarjunk társadalmi normáknak vagy elvárásoknak megfelelni, hiszen azt a gyereket nekünk kell felnevelni, nem másnak.
Ez a legfontosabb kritérium. Ha elmúltunk 30 évesek, biztosan napi szinten eszünkbe jut, hogy milyen érzés lehet anyának lenni, hogy most már talán itt az ideje elhatározni magunkat. Ez azonban hangsúlyos még egyszer, hogy soha ne legyen egyfajta kényszer! Ha még nem érezzük magunkat késznek rá, akkor inkább ne vágjunk bele, mert a gyerek teljes embert kínál, nem tudjuk félretenni, nem tudunk tőle szabadságra menni, egy kisbaba nem kicsit, hanem teljesen megváltoztatja az egész életünket, és rengeteg feladással jár együtt.
Fel kell adnunk? Igen, mindent!
Alighanem a feladás az, ami miatt sokan tologatják az anyaság kérdését, hiszen valóban az egész addigi életünket fel kell majd adnunk. Sikeresek voltunk a munkában? Mostantól a pelenkázásban kell helyt állnunk. Sokat utaztunk és pihentünk? Mostantól, ha utazás lesz is, pihenés aligha! Rengeteget lógtunk a barátokkal? Mostantól a barátok lógnak majd nálunk, a központi téma pedig a baba lesz! Minden megváltozik, és ha ezt a változást nem tudod elfogadni, ha nem tudod alárendelni magadat annak, hogy mostantól nem a társadalmat szolgálod a munkáddal, nem a saját hedonizmusodat elégíted ki jövet-menet, hanem egy apró kisbaba életét akarod teljessé tenni bármi áron - akár az alakod, akár a karriered kárára -, akkor te még nem állsz készen erre a dologra, de azért jól vigyázz.
A biológiai óra ugyanis ketyeg, méghozzá kíméletlenül. Bár egyre gyakrabban hallani a sztárok részéről, hogy 50 körül szülnek, hogy béranyát fogadnak, azért valamit tisztázzunk: a béranyaság megfizethetetlen és hazánkban nagyon problémás opció, a kései szülés pedig olyan komplikációkat vethet fel, amivel nagyon könnyedén születhet beteg gyermekünk, mely rögtön sokszoros terhet ró majd ránk. Ezt tehát nem árt figyelembe venni, és ne bízzunk a tudományban, sőt abban se gondolkozzunk, hogy lelkileg olyan könnyű elvetetni egy magzatot, mert nem az, mint ahogyan egy beteg gyerekkel sem könnyű az élet. Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor a húszas éveinkben letudjuk a szülést, de legfeljebb 30-35 éves korunkig várjunk vele, utána ugyanis rengeteg probléma és komplikáció léphet fel, hovatovább saját regenerálódásunk is veszélybe kerülhet.
Gyerek nélkül nem élet az élet!
Bár sokan halogatják a gyerekvállalást, azért nem árt figyelembe venni valamit: gyerek nélkül nem élet az élet, és nem család a család. Nyilván ehhez szükséges egy megfelelő pár is, illetve az ideális körülmények egyaránt, ellenben életünket csak egy kisbaba teheti igazán teljessé. Ha ezt nem így gondoljuk, és ezzel nem értünk egyet, akkor sincs semmi baj, csupán az, hogy akkor nekünk nincs szükségünk gyermekre, sem most, sem a későbbiekben.
