Katharine Hepburn, a világ legtöbb Oscar-díjjal jutalmazott színésznőjének élete

Katharine Houghton Hepburn 1907. május 12-én született a Connecticutban megtalálható Hartford városkájában. Urológus édesapja és szüfrazsett édesanyja jóvoltából vagyonos család sarja volt, akit jó modorban neveltek, így rendszeresen lovagolt, úszott, golfozott és teniszezett. Nagyra törő vágyai voltak és igazi nagyszájú kislány is volt, akinek az életében óriási törést eredményezett bátya 14 éves korában bekövetkezett halála, a fiú ugyanis véletlenül felakasztotta magát, miközben egy apjától ellesett csomózási technikát gyakorolt. Katharine-ben ekkor eltört valami és a művészetek felé fordult, így Bryn Mawn College óráin elhatározta, hogy színésznő lesz belőle.

Vagyonos hátterének köszönhetően minden adott volt ehhez, így amint megszerezte a diplomát, rögtön bezsebelt néhány kisebb szerepet a Brodway-n. Már 1931-ben olyan darabokban játszott, mint az Arts and Mrs. Bottle, kirobbanó tehetségére pedig a közönség mellett a filmipar is felfigyelt, így 1932-ben megkapta első filmszerepét, az A Warrior's Husband című kalandfilm hercegnőjeként. Ez meghozta számára a hírnevet, és egyik következő műve rögtön az óriási kasszasikert aratott Búcsú a szerelemtől lett, ahol főszerepet játszott. Ezután csak úgy özönlöttek a szerepek és a sikerek, így nem kellett sokáig várnia az első Oscar-díjra sem, amit 1933-ban a Morning Glory-ért rögtön meg is kapott, de még ebben az évben elkészült a Fiatal asszonyok című műve, amely a harmincas évek legsikeresebb filmjeként van számon tartva.

Katharine Hepburn azonban makacs teremtés volt, és nem akart Hollywood csillogó világához tartozni. Nem sminkelt, nem interjúzott, sőt ki nem állhatta, hogy fotózzák, nem öltözött divatosan, ha pedig néha nyilatkozott is, rendszeresen átverte a sajtót. Nem akarta a csillogást és ami ezzel jár, így 1934-ben inkább otthagyta a filmes világot és újra a Broadway-n vállalt szerepeltek, de itt nem nem aratott osztatlan sikert, így újra visszatért filmezni, de folyamatos hullámvölgyek vártak rá, miközben hol filmeket készített, hol visszatért a Broadway-re. Következő nagy sikerszériája a negyvenes évek elején volt, Spencer Tracy jóvoltából,akivel 25 éven át nyolc filmben szerepelt, és románcuk minden apró pillanatát a hollywoodi sajtó címlapon közölte, noha hivatalosan soha nem voltak együtt, hiszen Spencer papíron nős ember és hívű katolikus volt, aki nem ezért, hanem süket fia miatt nem vált el soha feleségétől, ami óriási törést okozott Katharine életében, hiszen ő volt élete egyetlen igaz szerelme.

Éppen ezért, amikor Spencer meghalt, a színésznő szíve teljesen összetört, de karrierje közben az ötvenes években tovább ívelt, noha ekkor már inkább érett, határozott asszonyokat játszott minden művében. A hatvanas évekre aztán Spencer megbetegedett, és a nő inkább rá koncentrált, noha élete egyik legsikeresebb filmjét mégis 1967-ben készítette el a Találd ki, ki jön ma vacsorára? címmel, amelyben utoljára alakított együtt Spencerrel, és amiért elnyerte a második Oscar-díjat, de egy évvel később Az oroszlán télen című alkotásáért is kapott szobrocskát. A hetvenes évek Katharine életéről inkább a televíziózásról szólt, és inkább csak kisebb mozis szerepekben tűnt fel, de az Aranytó című film miatt még így is képes volt bezsebelni negyedik Oscarját. Ezt követően inkább TV filmeket forgatott, 1991-ben saját önéletrajzi könyvet írt, legutolsó mozifilmje pedig az 1994-es A sors útjai volt. A kilencvenes évek második felére a demencia annyira eluralkodott rajta, hogy teljesen visszavonult, és teljes magányban élte mindennapjait, majd 2003. június 29-én, 96 éves korában hunyt el.