Ismerd meg a világ első kertjét

Nonka22

Ha az afrikai országokra gondolunk, köztük mondjuk Egyiptomra, előbb jut eszünkbe a tenger vagy éppen a sivatag, mint egy virágzó botanikus kert. Pedig itt is található egy igazán különleges, sőt, az egész világon talán itt volt először tervezett kert, legalábbis az i.e. 2800-ból származó írások ezt látszanak alátámasztani.

Asszuán városa Egyiptom déli részén található, az ókorban ez a település volt az ország határa - délebbre már Alsó-Núbia volt. A lakott részektől délre építették meg a 20. század elején az afrikai ország duzzasztógátjait, majd végül az 1960-as években a Nagy Asszuáni-gátat. A gát építésekor sok magyar mérnök és munkás dolgozott itt. Igaz, nem az első fázisban, ami 1898 és 1902 között történt a helyi gránitból, hanem a hatvanas években, amikor növelni kellett a nagyságát, hogy még több termőföldet adjon a Nílus, és ki lehessen elégíteni nemcsak a település vagy a környék, hanem az egész ország energiaigényeit.

A duzzasztó építésébe a műemlékvédő szervezeteket és a régészeket is be kellett vonni, ugyanis a Nasszer-tó által elárasztott területen számos ókori műemlék állt. Ezek közül a leghíresebb a Kr. e. 13. században épült Abu Szimbel temploma volt, amelyet - a legmodernebb technika bevetésével - pár kilométerrel nyugatra, egy magaslatra költöztettek át.? A gátba kapcsolódik a Nászir-tó, amely az egyik legnagyobb mesterséges vízfelület a világon. Létrehozása után költöző madarak állomáshelyévé vált, a tó partján gazellák és rókák tanyáznak, a környékbeli mocsarakban pedig krokodilok és varánuszok élnek.

Ez a bevezető jól szemlélteti, hogy az az ország, ahol a sivatagé a nagyobb rész, és kevés csapadékot várhat fentről, mennyire kiszolgáltatott az édes vízű folyóknak, és miért jelentette itt kezdetektől fogva az életet a Nílus.

Homok után virágok

Az Elefánt szigettől kb. 500 méterre nyugatra fekszik egy kis sziget, ma Kitchiner szigetnek ismerjük. 1890-ben egy angol férfi, az egyiptomi hadsereg parancsnoka kapta jutalmul - Lord Horatio Kitchiner, akinek különös szenvedélye volt: imádta a növényeket. Egyiptom flóráját összegyűjtve, de a Távol-Keletről, Indiából és Afrika más pontjairól is hozatott ide fákat, cserjéket, virágokat - katonai kapcsolatait kiaknázva, mígnem a szigetet úgy kezdték emlegetni, hogy ez a város tüdeje. Kitchiner jól tudta, a Nílus termékennyé tette itt a földet, szinten minden megmarad majd az ültetés után.

Halála után a kertet államosították - ma már az ország legszebb botanikus kertjeként tartják számon. A majd hét hektáron elterülő hely 740 növényfajjal büszkélkedhet. Számos madár fészkel itt, közvetlenül naplemente előtt egészen különleges hangulata van, még a szantálfát is lehet érezni a levegőben. A kertet folyamatosan átalakították, mai formájában sakktáblára emlékeztet, mert úgy építették fel a kertészek, hogy az öt kontinens növényvilágát is be tudják mutatni az érdeklődőknek. Tulajdonképpen azt a szabályos kertformát alkalmazták, amely a fáraók idejére is olyan jellemző volt.

Számos pálmafajt fenyeget a kipusztulás, itt a legritkább fajtákból is találhatunk, különösen nagy becsben tartják a király-, a szabal- vagy datolyapálmát. Csodáljuk meg a szikormofát, amely a szerelem, a termékenység, a születés és halál jelképe volt. Ebből készítették a múmiakoporsókat, ezer éves példányai is vannak, vagy a papirusznádat, ami a folyó sekélyebb részein folyamatosan látható. Különleges a kék és fehér lótusz, előbbi édeskés illatáról könnyen felismerhető. A szigetre eljutni a legromantikusabb módon érdemes, egy ún. felucca-ba kell beszállni, ami a helyi vitorlás hajó, ha megkérjük a kapitányt, a sziget egyik bejáratnál tesz ki, de a másikon vár meg.

Muhammed Ahmed Zeineddin, egyiptomi régész és idegenvezető így mesélt a kertről:

Sosem jövök úgy át a szigetre, hogy ne lennék ott teljesen, a helynek átadva magam. Kávét vagy hibiszkusz teát fogyasztok, elmélkedek. Ha valaki itt körülnéz, láthatja a pálmafák törzsét, amely megannyi ókori építészeti csoda részeként fennmaradt, csak faragott formában, kőből.

A hieroglifákat tanulmányozva a botanikusok is sok mindent megértenek, hiszen azokon nem csak a fáraó, az emberek vagy állatok jelennek meg, hanem növények is. A sírkamrák festményein láthatunk datolyapálmát, fügét, gránátalmát, olivát, avokádót, akáciát. Számos sírban találtak növényi maradványokat, magokat, és persze a papírusztekercsek is őrzik a több ezer évvel ezelőtti kultúra feljegyzéseit. A kertben sétálva megérthetjük, hogy az ókorban is tudták mindezt értékelni, és a sivatagot látva azt is, milyen értéket képviselt egy kert. Magát az életet jelentette.