Emlékszel még rá, hogyan és mikor találkoztál először Nápoly nevével?
Az egész családom nagy Itália rajongó volt, ebben nőttem fel. Főként Apukám, aki már nászútra is egy olasz körutat választott 1977-ben. Gyerekkorom nyarait Bibionében, Velencében és Jesolóban töltöttük. Nápolyhoz mit kötöttem? Sokáig csak annyit tudtam, hogy egy kaotikus nagyváros délen, ahova turista nem megy, mert veszélyes.
Mikor és hogyan történt, hogy jobban foglalkoztatni kezdett a város?
Egy véletlen során kerültem először Nápolyba. Nagyon szerelmes voltam egy magyar fiúba, aki egy kisebb csapattal Nápolyba utazott esküvőt fotózni. Gondoltam, meglepem, és utána utaztam. Sajnos úgy alakult, hogy egy percet sem tudtunk találkozni, teljesen magamra maradtam. Az első estém rettegésben telt, többen követtek az utcán, miközben erőszakosan udvaroltak. Beestem a Da Michelébe, Nápoly leghíresebb pizzériájába, ahol felvilágosítottak, hogy lakóhelyem, a Garibaldi pályaudvar a turisták "tiltott zónája" között szerepel. Adtam még egy esélyt a városnak, és másnap taxival a Lungomaréra vitettem magam - egész nap csak néztem a tengert és a családokat, teljesen beleszerettem a városba. Nápolyban nem lehet nem boldognak lenni, elég csak körülnézni, a helyiek minden szabályt felrúgva boldogok... csak úgy, az élet szeretete miatt!
Nápolyra fel kell készülni. Tudni kell a történelmét a mesés gazdagságtól az elszegényedésig és a kivándorlásig. Ez a vidék a mitológiák földje és a kultúra bölcsője volt, Odüsszeusz, Vergilius, Augustus, Tiberius és a római császárok, Petrarca, Boccaccio, Dante - mind nyomot hagytak itt. De magyar kapcsolódási pontból is akad: Márai Sándor, több évet élt itt. Nápolyban az első pizza után szerintem kötelező felkeresni ezeket a helyeket.
Általában mikor utazol? A nyári forróságban is?
Minden hónapnak megvan a maga szépsége, egy idő után már lehet tudni, hogy hová érdemes utazni. Tavasszal és ősszel Capri és az Amalfi-part, nyáron Ischia és Procida, a még nem annyira felfedezett két gyönyörű sziget és a Campi Flegrei mesebeli strandjai (ahol a császárok nyaralói voltak) a kellemes úticél. Télen pedig a híres betlehemeket kell megnézni és a Luci d'Artista "fény városait". Vannak olyan helybéli sütik, amikért 1500 kilométert is utazom ilyenkor!
Honnan jött a blog ötlete? Mit szerettél volna megosztani a követőkkel?
Első utam után elkezdtem összeírni, hogy miket fogok megnézni, ha visszatérek. A lapok olyan gyorsan teltek, hogy meg kellett nyitnom a blogot, hogy tudjam tárolni őket. Ezután pár Maradona-rajongóval együtt megalapítottuk a Nápoly imádók csoportot a Facebookon, ami egy klassz kis baráti kör lett. Gyakran találkozunk, és osztjuk meg egymással az élményeinket. Mára 20 ezer tag csatlakozott hozzánk, mondhatom, hogy kiváló a hangulat és kölcsönösen segítjük egymást és azt, aki szeretné felfedezni a várost.
Mi az a három dolog, amit elsőként kell megnézni ott? És mi az, amit csak akkor lát az ember, ha már sokszor elutazott ide?
Három dolog? Először biztos, hogy a Márai házat nézném meg Nápolyban, a föld alatti világot és a magyar emlékeket. Ha később visszatérünk akkor az Alvilág kapuja és a mitológiák világa a Campi Flegrei-en, de itt van Pompei és a Vezúv, Capri szigete az Axel Munthe villával, az Amalfi-parti út a kis városokkal, Ischia termálforrásai és botanikus kertjei, Procida színes házai, Sorrento citromjai.. Ide ezer út is kevés.
Mit kóstolsz meg mindig?
Az első, az a nápolyi kávé jó cukros graffával, ebédre jöhet egy Margherita pizza, Ragú vagy Genovese, sütik közül a Babá a kedvencem és a Cassata. Van egy Tassoni nevű üdítő is, amit ha találok, mindig megkóstolok, cedrat citromból készült.
Kevesen tudják, hogy a Margherita pizza elnevezés és külcsín honnan ered.
A legenda úgy meséli, hogy az első pizzát Raffaele Esposito készítette Margherita di Savoia olasz királynénak 1889 júniusában, amikor Nápolyba látogatott, ami akkor a déli királyság fővárosának számított. Az olasz tricolor színeivel díszített pizzát a királynő tiszteletére nevezte el, így született meg a világ első "Margherita pizzája". A bazsalikom a zöldet, a mozzarella a fehéret, a paradicsom a pirosat jelképezte.
Sütiket szoktam, húsvétkor Colombát és ricottás Pastierát, karácsonykor kézműves Panettonét. A nápolyi betlehememhez mindig veszek figurákat, de a cipőim és táskáim nagy része is onnan van. A barátaim nagy citrom-gyűjtőként tartanak számon, mert mindenhonnan viszek haza citrom magot és elültetem.
Mi volt az első olasz szó, amit megtanultál? Van-e olyan kifejezés, amit csak itt használnak?
Az első, amit megtanultam, nos azt a kényszer hozta: a "Mi scappa la pipí" volt, vagyis a "Pisilni kell" kifejezés volt. Nápolyban mindent másképp mondanak a dialektus miatt, kedvencem a "Mamma mí" és a "Mamma ro Carmen" (Karmelita Szűzanya), ezeket a "Szent ég" magyar megfelelőjeként használják. De ne felejtsük el, hogy ebben a városban nagyon erős a gesztikuláció is, amit állandóan használnak. Nagyon teátrális, imádom nézni!
Melyik az a magyar-nápolyi kapcsolat a történelemből, ami neked is ámulatot okozott?
Nem hittem a szememnek, amikor azt olvastam, hogy a magyar Károly Róbert fiát, Endrét küldte ide, hogy elvegye Johanna hercegnőt, egyesítve a két akkori legnagyobb hatalom, Magyarország és Nápoly erejét. Később pedig Mátyás volt az, aki nápolyi hercegnőt választott feleségül, a szépséges Aragóniai Beatrixet. Esküvőjük a tengerparton álló Castel Nuovo várban volt. Magyaroknak kötelező meglátogatni!
Két hét múlva indulok: a mitológiák földjét fogjuk megnézni a Campi Flegrei vulkanikus területén, fürdünk majd a császárok egykori nyaralóhelyein, és lemerülünk megnézni a tenger alá süllyedt palotákat is.
Mit kérdeznek a csoportban a leggyakrabban tőled?
Hogy hogy jutnak fel a Vezúvra és hol szálljanak meg, ezt mindenki megkérdezi.
Mi a legbutább kérdés, amit feltettek már neked?
Hogy miért nem fogtam még egy nápolyi vőlegényt?
Fotók: Muzsik Vica