Így élt Ray Bradbury, a sci-fi irodalom egyik óriása

Ray Douglas Bradbury 1920. augusztus 22-én született. Gyerekkorára mindig szeretetteljesen, pozitívan emlékezett vissza, szülei igyekeztek idilli éveket biztosítani neki Waukegan kisvárosában. Emlékeit több művébe is beleszövi közvetett vagy közvetlen módon. Már korán elkapja az olvasás szenvedélye és 11 évesen írni kezd Buck Rogers történeteinek hatására. Mivel családja szegény volt, első kis sztorijait csomagolópapírra írta. Élete gyökeresen megváltozott, amikor családjával 1934-ben Los Angelesbe költözött, ahol a középiskola mellett belépett egy színjátszócsoportba is, ahol több akkori, vagy későbbi hírességgel ismerkedett meg. Tanárai hamar felismerték a fiú élénk fantáziáját és írói tehetségét, így a színészet helyett inkább azt ajánlották neki, hogy ebbe fektessen több energiát.

Miután befejezte a középiskolát, csatlakozott a helyi Science Fiction Társasághoz, ami akkora hatással volt rá - pláne a legnagyobb kortárs írókkal történt találkozás -, hogy elhatározta: ő is hivatásos író lesz. Ez azonban nem volt egyszerű! Egyetemi tanulmányaiba belekezdett, de szülei nem tudták támogatni, ő pedig nem tudta fizetni a drága tandíjat, így félbehagyta a tanulást, de a munka mellett éjszakánként könyvtárakba járt, hogy tanuljon, miközben folyamatosan írt. Első novelláját középiskolájának befejezését követően, 1938-ban publikálta egy csekély példányú rajongói magazinban, még ingyen. Egy évvel később saját rajongói lapot indított, amely szinte kizárólag az ő írásait tartalmazta. Első olyan története, amiért pénzt is kapott, 1941-ben jelent meg a Super Science Stories folyóiratban, és ezt követően több magazinnak is folyamatosan írt.

1942-re már teljesen kialakult jellegzetes stílusa, amelyet először talán a The Lake című művében mutatott meg. Több kortársával ellentétben szemproblémái miatt a második világháborúban nem vehetett részt, így írói karrierjét építette a viharos évek alatt. Első díjnyertes novellája 1945-ben jelent meg A nagy fekete-fehér játszma címmel, amely a Legjobb amerikai novellák című válogatásba is bekerült. 1947-ben nősült, és könyv-fanatikus párja mindenben segítette férjét, miközben négy lányuk született. Ezt követően ért el pályafutása csúcspontjára is, így leghíresebb regényét is 1950-ben írta Marsbéli krónikák címmel, ami egy határozott társadalomkritika lett, egyszóval messze túlmutat minden átlagos, képzelgős tudományos fantasztikumon. Másik ismert műve a Fahrenheit 541, amely 1953-ban jelent meg, és ebből készült el a 451 Fahrenheit című Truffaut mozifilm is, amelyet ma már kultuszfilmnek tekintenek.

Bradbury rendkívül tartalmas életet élt, nagyon sok tévéfilmet és mozifilmet is írt, illetve rendezett, műveit pedig rengeteg elismeréssel és díjjal jutalmazták - 2000-ben életműdíjat, 2007-ben Pulitzer-díjat is kapott -, de ekkor egészsége már alaposan megromlott. Az író mégis szinte utolsó napjáig aktív maradt, és bár egy stroke miatt kerekes székbe került, minden nap aktívan írt, amire az is nagyban ösztönözte, hogy még életében megérhette, hogy műveit szépirodalmi alkotásként egyetemi tananyagba vették. 2012. június 5-én, 91 éves korában hunyt el, amelyről még maga Barack Obama is megemlékezett egy közleményben.