A húsvétot megelőző Nagyböjt péntekein keresztutat járnak a katolikus hívők. Jeruzsálemben ez a Golgotáig tartó, a szenvedés, fájdalmak útja (via dolorosa). A legtöbb ide látogató a Szent Sír templomot keresi fel (az ortodox egyházak inkább a Feltámadás templomaként nevezik meg), amely a Kálvária egyes részein, például Jézus Krisztus feltételezett keresztre feszítésének helyszínén épült.
Magába foglalja a Golgotát és sírbarlangot is. A templom a kereszténység egyik legfontosabb szentélye. "Ezt a helyet Krisztus vére szentelte meg. A mi felszentelésünk semmit sem ad ennek szentségéhez." - ezzel a mondattal köszöntötték a 12. században a templomba lépő zarándokot. A helyreállítás a keresztesek munkájának köszönhető román stílusú épület.
Ha valaki először jár Jeruzsálemben, és maga keresi fel, bár kupoláját könnyen követheti, a házakkal zsúfolt óvárosban csodálkozva látja majd, hogy egy az épületek között. Kis terén alig férnek el a hívek, az épületbe lépve pedig füstösnek ható ódon sötétség fogadja a látogatót. A különböző keresztény ágak között zajló (sokszor tettlegességig fajuló) vita, hogy ki birtokolja az épületet, hosszú évszázadokig tartott, végül 1852-ben dőlt el. Ennek értelmében hat gyülekezet közösen birtokolja a szentélyt. Így a római katolikusok, a görögkeletiek, az örmény ortodoxok, a szír keresztények, az etióp keresztények és a koptok.
Ki hagyta ott a létrát?
Egy valami kérdéses, egy létra, amelyet az egyik ablak alatt láthatunk. A legenda szerint egy örmény kőművesé volt, aki épp két gyülekezet között zajló marakodás miatt hagyta hátra, s menekült el a helyszínről. 1964-ban VI. Pál Pápa - szentföldi látogatásakor azt kérte, addig maradjon ott, amíg a különböző keresztény egyházak között végleg el nem simulnak a nézeteltérések. S hogy a létra nem lehet több száz éves? Ez ma már senkinek sem fontos, ha valaki látja az ablak alatt, tudja, hogy a viták még mindig nem csitultak el.
Belépve a templomba, rögtön három lépés után, szemben van a Megkenés köve, Nikodémus és Arimateai József istenfélelmének az emléke, akik előkészítették Jézus testét a temetésre. Az ortodoxok nagy tiszteletben tartják, gyertyatartók, lámpások díszítik. A belső falon egy mozaik ábrázolja a jelenetet. A templomba történt belépés után jobbra kápolnák láthatók a Golgota különböző szintjein.
Régészek megerősítették, hogy Krisztus korában a terület a városon kívül helyezkedett el, és hogy ez egy földdel feltöltött elhagyott kőbánya volt, tökéletesen alkalmas sziklába vájt sírokra. A Megkenés kövétől jobbra meredek lépcső vezet a Kálvária oltárához, amely a szikla fölött van, itt állt Jézus keresztje. A szikla egy üveglapon át látható. A zarándokok akár meg is érinthetik egy ezüsttel szegélyezett nyíláson át az oltár alatt. Sokan itt tesznek fogadalmat.
A kápolna ferencesekhez tartozó része a keresztre feszítésre emlékeztet. Közvetlenül a Kálvária alatt Ádám kápolnája az egyik legrégebbi kápolna a templomban. Az apszisban látható az a repedés, amit a legkorábbi keresztény hagyomány szerint a Jézus halálakor bekövetkező földrengés okozott. Úgy tartják, a repedés lehetővé tette, hogy Krisztus vére Ádámra hulljon - ezzel megváltva őt. Ez a hagyomány ihlette a Kereszt ikonográfiáját, amely szerint a Kereszt lábánál egy koponya van, amire vér csurog.
Jézus sírja épület az épületben. Mai külsejét egy 19. századi helyreállítási törekvésnek köszönheti. Belső tere két helyiségre oszlik. Az első, az Angyal Kápolnája, abból a kőből őriz egy darabot, ami Jézus sírját zárta, és amin az angyal ült Húsvét reggelén. Meghajolva egy alacsony ajtón (133cm) léphetünk a második helyiségbe. Itt feküdt Jézus teste egy sziklából faragott padon, ezt ma márványlapok védik.
Itt győzte le Jézus a halált. Magának a feltámadásnak egyetlen tanúja sem volt, a szemtanúk arról számolnak be, hogy a sír, ahová Jézus Krisztust helyezték, üres volt, amikor harmadnap visszatértek, hogy testét beolajozzák. A feltámadt Jézussal azonban több százan találkoztak.