1939. szeptember 1-jén a Schleswig-Holstein német hadihajó tüzet nyitott a Westerplatte lengyel katonai raktárára. Ezzel elkezdődött a második világháború. Néhány órával később már Gdańsk egyik postahivatalában is fegyverropogás hallatszott. Mindez nyolcvanhét éve történt.
Gdańsk története évszázadokon át összekapcsolódott a lengyel és a német történelemmel. A középkorban a Német Lovagrend fennhatósága alá került, majd 1454-től a lengyel király fennhatósága alatt álló, széles körű önkormányzattal rendelkező város lett. A "szabad királyi város" azt jelentette, hogy nem egy földesúr vagy herceg birtoka volt, hanem közvetlenül a király alá tartozott, miközben jelentős kereskedelmi kiváltságokkal rendelkezett. A 18. század végén, Lengyelország felosztásakor Poroszországhoz került, majd 1871-től az egyesült Német Birodalom része lett. Az első világháború után a versailles-i békeszerződés Gdańskot - német nevén Danzigot - nem adta sem Lengyelországnak, sem Németországnak, hanem 1920-ban önálló "Szabad Várossá" nyilvánította a Népszövetség védnöksége alatt.
A lakosság többsége német anyanyelvű volt, miközben Lengyelország különleges jogokat kapott a kikötő használatára és a külkereskedelemben. Hitler számára Danzig megszerzése ezért egyszerre volt nemzeti propaganda és stratégiai cél: a város visszacsatolásával Németország a versailles-i békerendszer újabb elemét számolhatta volna fel, miközben a lengyel területeken áthaladó úgynevezett "lengyel folyosó" megszüntetését és a Kelet-Poroszországgal való közvetlen szárazföldi összeköttetést is követelte.
1939 augusztusának végén a német Schleswig-Holstein hadihajó Gdańsk kikötőjébe érkezett. Hivatalosan baráti látogatásnak álcázták, néhány nappal később azonban a hajó ágyúi a Westerplatte felé fordultak. Szeptember 1-jén hajnalban megkezdődött a támadás. A lengyel katonák azonban nem adták meg magukat néhány óra alatt, ahogy a németek tervezték: a mindössze néhány tucatnyi védő hét napon keresztül tartotta magát. Ma a Westerplatte Gdańsk egyik legfontosabb történelmi helyszíne. A tengerparton álló romok és az emlékművek között sétálva nehéz elképzelni, hogy ugyanitt 1939-ben katonák próbálták feltartóztatni a német támadást. A helyszín éppen azért megrázó, mert a mai nyugodt tengerparti táj és a történelem emléke szinte ellentétes egymással. Érdemes hajóval meglátogatni, és egy-két órás séta közben megismerni a helyszínt.
A titokban kiképzett postások
A háború első napjának másik legendás gdański helyszíne a Lengyel Posta épülete. A posta nem katonai erőd volt. Az ott dolgozók azonban tudták, hogy a lengyel állam egyik fontos intézményét védik a Németországhoz kötődő, illetve német irányítás alatt álló erők által uralt városban. Amikor szeptember 1-jén hajnalban támadás érte az épületet, a postások fegyvert fogtak, mivel a lengyel vezetés már tartott az incidenstől és felkészítették őket. A védők több mint tizennégy órán keresztül ellenálltak, közben táviratot küldtek szerte Lengyelországba. A támadók azonban páncélozott járműveket, tüzérséget és végül lángszórókat is bevetettek. A történet tragikus véget ért: a túlélőket elfogták, és közülük sokakat később kivégeztek. A posta most csak kívülről tekinthető meg, a múzeumot épp átalakítják. Érdemes a Szent Brigitta templom felkeresése után erre kanyarodni.
A Neptun-kút és Hitler diadalmenete
Minden turista le s fel sétál Gdańsk egyik legszebb részén: a Długi Targon, a Hosszú Piacon, a Neptun-kút és az Artus-udvar környékén. Ma ez a város egyik legfotózottabb része. Éttermek, kávézók, színes homlokzatok, turisták és utcazenészek töltik meg a teret. 1939 őszén azonban náci zászlók jelentek meg ugyanitt. Adolf Hitler szeptember 19-én érkezett Gdańskba. A városban látványos fogadtatást rendeztek számára, és a Führer végighaladt a történelmi belvároson. A korabeli filmfelvételeken a Neptun-kút és a környező épületek is felismerhetők. Számos fotó készült az Artus-udvarban, ahol beszédet mondott, vagy Gdańsk jelképe, a középkori daru előtt, ahol masírozott a katonákkal.
Ha Gdańskból továbbindulunk Sopot felé, a háborús történet újabb meglepő helyszínéhez érünk. A tengerparton álló elegáns Grand Hotel 1927-ben nyílt meg, és már akkor is a régió egyik legelőkelőbb szállodája volt. Sopot már jóval a Grand Hotel megnyitása előtt a Balti-tenger egyik legdivatosabb fürdőhelye volt: a 19. század végétől a gazdag gdański polgárok mellett berlini, varsói és königsbergi arisztokraták is itt töltötték a nyarakat. A tengeri fürdőzés, a gyógykezelések, a kaszinó, a hosszú móló és a pezsgő társasági élet miatt Sopot az elegáns európai üdülőhelyek közé emelkedett, a két világháború közötti időszakban pedig már nemzetközi fürdővárosként tartották számon.
Ebben a környezetben nyílt meg 1927-ben a Kasino Hotel Zoppot (ma Grand Hotel), amelyet a korabeli legigényesebb és leggazdagabb vendégeknek szántak: fényűző belső terei, kifinomult szolgáltatásai és közvetlen tengerparti fekvése mellett a szomszédos kaszinó is vonzotta az európai elitet. Már a megnyitó is jelezte, milyen színvonalat szántak neki: a díszes gála egy teljes hétig tartott, az ünnepi menüt pedig selyemre nyomtatták, Gdańsk és Sopot aranyszínű címerével. A Grand hamar a nemzetközi társasági élet egyik kedvelt helye lett. 1939 szeptemberében azonban a német hadsereg ezt is elfoglalta.
Szeptember 19. és 26. között Hitler főhadiszállása működött itt. Innen két alkalommal is a Varsó környéki hadszíntérre utazott, hogy személyesen kövesse a hadjárat eseményeit. Van egy érdekes történet is, amely ehhez a helyhez kapcsolódik. A Hel-félszigeten harcoló lengyel erők tudták, hogy Hitler a sopoti hotelben tartózkodik. A legenda szerint Józef Unrug admirális mégsem adott parancsot arra, hogy a szállodát lőjék. A történet szerint nem akarta, hogy egy politikai vezető megölése érdekében civilek vagy egy szálloda lakói is áldozattá váljanak, és az épületet is sajnálta. S hogy kik voltak még itt vendégek? Az évtizedek során olyan híres politikusok, színészek, énekesek fordultak meg itt, mint Marlene Dietrich, Greta Garbo, Josephine Baker, Charles de Gaulle, Fidel Castro, Alfonso XIII spanyol király és Henry Kissinger - később pedig olyan világsztárok is megszálltak itt, mint Prince vagy Shakira.
Ha Gdańskban járunk, a történelem megértéséhez érdemes felkeresni a Második Világháború Múzeumát is. Nem véletlenül éppen itt épült fel: a Motława partján álló múzeum mindössze mintegy 200 méterre van a Lengyel Posta egykori épületétől, és a Westerplatte is csak néhány kilométerre található tőle. A több mint 6000 négyzetméteres állandó kiállítás nem csupán a hadműveletekről mesél, hanem a háború hétköznapi emberi tragédiáit is megmutatja: családok szétszakadását, üldöztetést, éhezést, menekülést, a megszállás mindennapjait. Közel háromezer eredeti tárgy, fénykép, dokumentum, filmfelvétel és személyes történet idézi fel azt a korszakot, amelyben Gdańsk története is tragikus fordulatot vett.
Maga az épület is különleges: a földből ferdén az ég felé törő, hatalmas vörösesbarna forma egyszerre hasonlít egy becsapódott bombára, egy összedőlő épületre és egy modern toronyra. A múzeum lényegi része azonban a föld alatt található, mintha a múltat, a háború sötét emlékeit a föld mélyére rejtették volna, miközben a fölé emelkedő, dinamikus épülettömeg már a jelent és a jövőt jelképezi. A tervezők a gdański hajódaruk és templomtornyok jellegzetes városképi formáira is utaltak, így az épület egyszerre idegen és mégis nagyon is gdański. A múzeumlátogatásra érdemes minimum 2-3 órát számolni.
wow ezt nem is tudtam. De érdekes hely.
