A középkorban a királyi házasságok ritkán születtek szerelemből. A magyar és a lengyel uralkodók gyakran családi kapcsolatokat hoztak létre azért, hogy megerősítsék a két ország közötti szövetséget, biztosítsák a békét, vagy támogassák politikai céljaikat. Így került több magyar királylány is Lengyelországba, ahol nemcsak hercegnék vagy királynék lettek, hanem később vallási tisztelet övezte őket.
Árpádházi Szent Kinga a 13. században (1224-1292) élt. Édesapja IV. Béla, édesanyja Laszkarisz Mária volt. Gyermekkorában politikai házasságot kötöttek számára: a lengyel herceghez, V. (Szemérmes) Boleszlávhoz ment feleségül. Kinga egész életét a szegények segítésének, a betegek gondozásának és az egyház támogatásának szentelte. Férje halála után kolostorba vonult (az általa alapított klarissza kolostorba, Ó-Szandecbe), és példamutató vallásos életet élt. Róla a legismertebb történet a sóbányai gyűrű legendája, de egy régi hagyomány szerint Kinga gyakran álruhában járta a falvakat, hogy személyesen győződjön meg arról, mire van szükségük a szegényeknek. Így nemcsak adományokat küldött, hanem valódi segítséget nyújtott.
A legismertebb legenda szerint, amikor Kinga elindult új hazájába, Lengyelországba, nem akart üres kézzel érkezni. Tudta, hogy az embereknek nagy szükségük van a sóra, ezért apjától egy magyarországi sóbányát kért ajándékba. Ezután gyűrűjét a bánya mélyébe dobta, mintha üzenetet küldene a föld gyomrán keresztül: Lengyelországban is legyen gazdag a vidék sóban. Évekkel később, amikor a lengyel bányászok először fejtették a sót Wieliczkában, a legenda szerint egy sótömbből ugyanaz a gyűrű került elő. A bányászok évszázadokon át védőszentjükként tisztelték.
Látnivaló Lengyelországban
A lengyelországi Wieliczkai sóbánya egyik leglátványosabb része a Szent Kinga-kápolna, amelyet a bányászok sóból faragtak ki a tiszteletére.
Jolán, Kinga húga szintén IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya volt. Testvéréhez hasonlóan politikai házasság révén került Lengyelországba: Jámbor Boleszláv felesége lett. Férje halála után minden erejét a vallásos életnek és a szegények támogatásának szentelte. Kolostorba vonult, szerényen élt, és példát mutatott önfeláldozásból. A hagyomány szerint férje, Jámbor Boleszláv halála után Jolán kolostorba vonult. Vagyonának nagy részét a szegényeknek adta, és a klarissza nővérekkel egyszerű életet élt. A hagyomány szerint egy különösen nehéz évben a kolostor éléskamrái kiürültek. Hosszú szárazság sújtotta a vidéket, kevés termés termett, és a környékbeli családok is nélkülöztek. A nővérek aggódtak, mert nemcsak saját magukról kellett gondoskodniuk, hanem azokról a szegényekről is, akik nap mint nap segítségért fordultak hozzájuk. Jolán azonban arra kérte őket, hogy ne zárják be a kolostor kapuját a rászorulók előtt.
A legenda szerint egész éjszaka imádkozott a kápolnában. Másnap reggel szekerek érkeztek a kolostorhoz. A környező falvak lakói lisztet, kenyeret és zöldségeket hoztak adományként. Egyes történetek szerint senki sem tudta pontosan, ki indította el az adakozást. Az emberek úgy érezték, segíteniük kell, mintha valaki erre ösztönözte volna őket. Az adományok olyan bőségesek voltak, hogy nemcsak a nővéreknek jutott belőlük, hanem minden szegénynek is, aki a kolostor kapuján kopogtatott.
Látnivaló Lengyelországban
A lengyelországi Gnieznói klarissza kolostor őrzi Jolán emlékét. A város a lengyel kereszténység egyik legfontosabb központja, ezért Jolán története ma is része a helyi hagyománynak.
Hedvig a 14. században (1373?1399) élt. Édesapja Nagy Lajos volt, aki egyszerre uralkodott Magyarországon és Lengyelországban. Lajos halála után a lengyel nemesek Hedviget hívták meg uralkodónak, ezért fiatalon, tízéves korában Krakkóba költözött, ahol Lengyelország királya lett.
Hedvig nemcsak uralkodó volt, hanem sokat tett a szegényekért, támogatta az iskolákat és az egyházat. Jelentős szerepet játszott a lengyel-litván kapcsolatok megerősítésében, és vagyonának nagy részét jótékony célokra fordította, ékszereit eladva támogatta a krakkói egyetemet. A legenda szerint egy templom építésénél megsajnálta az egyik szegény munkást, aki nem tudott gondoskodni a családjáról. Lábát egy kőtömbre tette, és levette cipőjéről az ékszert, ami azt díszítette. Később a kőben megjelent a királynő lábnyoma, amelyet csodának tartottak.
Látnivaló Lengyelországban
A krakkói Wawel-székesegyház őrzi Hedvig sírját. A városban látható a "Stópka Królowej Jadwigi", vagyis Hedvig királynő legendás lábnyoma is.
Fotók: Lengyel Idegenforgalmi Szervezet
