Egy új elmélet ütötte fel a fejét a halálközeli élménnyel kapcsolatban, amit ezúttal a kvantumfizika irányából közelítettek meg a tudósok. Eszerint a halálközeli élmény akkor következik be, amikor a lélek elhagyja a testet, ezáltal pedig az idegrendszert is, ami így belép a világmindenségbe.
Az elképzelés úgy kezeli a tudatunkat, mintha az csak egy operációs rendszer, egy egyszerű program lenne egy számítógépen, ami a halál után is létezik - legalábbis egy ideig -, így be tud számolni a halálközeli élményekről. A kutatók úgy gondolják, hogy a lélek az agysejteken belül létezik, úgynevezett, és különféle kvantumgravitációs tényezők hatnak rá, méghozzá redukcióként kezelve a halálközeli élményt. A feltételezés szerint a lélek lényegesen több az idegsejtek interakciójánál, tulajdonképpen az univerzum anyagából tevődik össze és az idők kezdete óta létezik már, a testet csak bérlőként használja.
A felvázolt koncepció kísértetiesen hasonlít a keleti vallások hitéhez, méghozzá vegyítve a nyugati világ tudományos, filozófiai vonulatával, így a halálközeli élmény során ugyan a lélek elveszti kvantumállapotát, de az általa tárolt információ, avagy a tudásunk nem semmisül meg, csak elhagyja a testünket és visszatér a kozmoszba, ahonnan eredetileg is származott.
A kutatók kiválóan reprezentálták elképzeléseiket, állításuk szerint ugyanis amikor leáll a vérkeringés, és a lélekként szolgáló mikrocsövek elveszítik kvantumállapotukat, akkor az egyszerűen nem tűnhet el, csupán szétszóródik az univerzumban. Ha a pácienst felébresztik, ez a tudás, ez a tudat és lélek visszakerül a mikrocsövekbe és a beteg halálközeli élményt él át.
Meg kicsit ijesztő is...
