Minden gyermek életében elérkezik az a korszak, amikor a kicsi képes megérteni és feldolgozni, mi több, egyfajta félelemként kezelni a szülőktől, főként az édesanyától való elválást. Mivel ideje nagy részét vele tölti, a szoros kötődés és ragaszkodás mondhatni érthető, azonban érdemes komolyabban venni a problémát, az úgynevezett szeparációs szorongás ugyanis a baba 10 hónapos kora körül elmúlik, de másfél éves kora környékén visszatérhet, és ilyenkor akár már súlyosabb érzelmi zavarok is állhatnak a hátterében.
Ne akard mindenáron távol tartani magadtól! Ha minél többször szóvá teszed neki, és érzi rajtad az ebből fakadó feszességet, annál erősebben kötődik majd hozzád és annál jobban csüngeni akar rajtad. Ennél sokkal hasznosabb módszer, ha a picit inkább arra próbálod ösztönözni, hogy egyedül kalandozzon és fedezze fel környezetét, ezáltal pedig minél önállóbban próbálja meg végrehajtani mindennapi teendőit is. Sokat segíthet az elszakadásban az édesapa is, aki kiszakíthatja az anya mellől a gyermeket, de a közösség, például a játszóterek is egyfajta mintát állíthatnak elé abban, hogy más lurkók sem csüngenek állandóan édesanyjuk nyakán.
Kiváló módszer, ha megtanítjuk játszani a gyereket, ezáltal megmutatjuk neki, hogy miként kell játszani egy-egy játékkal, és ha megértette, hagyjuk hogy ő maga bontakozzon ki vele vagy benne. Ha belemerült, távolodjunk el tőle, de kezdetben még soha ne menjünk ki a szobából, csak üljünk fel az ágyra, vagy csak üljünk tőle távolabb. Ha a pici nem kezd el sírni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nincs baj, nem szorong, és egy idő után akár már a szobából is kimehetsz majd néhány percre, ami minden esetben jó előjel lesz.
Ha a gyermek már nagyobb, tehát 2 éves is elmúlt, általában a maga módján megérti a világot, ezáltal ha nagyon anyás, hatásos módszer lehet, ha elmagyarázzuk neki a dolgokat. Kiabálással és erőszakoskodással, de pláne stressz-helyzetekkel biztosan nem segítünk a dolgon, de ha nyugodtan, barátságosan elmagyarázzuk neki, hogy egy kicsit el kell mennünk, de addig apa vagy a nagyi vigyáz rá, és ha hazaértünk, valami nagyon szépet kap majd tőlünk, akkor szinte biztos, hogy meg fog békélni a helyzettel.
Érdemes kerülni az azonnal, csendben lelépés folyamatát, ami a legegyszerűbb, de a legtöbbet is árthat a babának. A pici ilyenkor gyakran még nyűgösebb és hisztisebb lesz, így inkább maradjunk a fenti formánál, és a kis zsarolás - például egy kis finomság ígérése - szinte biztosan hozzásegít majd minket a sikerhez.
