Nagyon sok felnőttnek okoz még mindig általános problémát a körömrágás jelensége, amit általánosságban szinte mindenki a gyerekkorából vitt magával, többnyire egy feldolgozatlan lelki problémával. A körömrágás azonban nagy inkább a gyermekeknél jellemző probléma, amivel sok szülő nem tud mit kezdeni. Az első és legfontosabb, hogy egyszer tisztázzuk, vajon mi állhat a háttérben!
Sok szülő megijed, ha lelki problémákról van szó, de nem feltétlenül a nevelési módszerben kell keresnünk a hibát. A gyermekeket 6-7 éves korban rengeteg változás, feszültséggel és stresszel járó időszak éri, ott az iskola, az új elvárások, amelyek mind arra késztethetik őt, hogy valami pótcselekvést találjon. Míg a felnőttek ilyenkor alkoholhoz, esetleg cigarettához nyúlnak, addig a gyermekek a saját ujjukhoz és körmükhöz, ami egyfajta kisbabás nyugalmat ad nekik. A körömrágásra oda kell figyelni, pláne abban az esetben, ha már más problémák, például hasfájás, alvási-, esetleg viselkedési gondok járnak vele együtt, ilyenkor ugyanis vélhetően valami nagyobb pszichikai gond áll a háttérben.
Hogy mit tehet ilyenkor a szülő?
A legfontosabb, hogy a gyereket soha ne büntessük azért, mert rágja a körmét, ezzel ugyanis csak rontunk a helyzeten, dackorszakban pedig már csak azért is a szájába fogja vinni a kezét, hogy minket bosszantson.
Gondoskodjunk arról, hogy a gyereknek mindig simák, rövidek legyenek a körmei, ha kell, reszeljük le, ragasszunk rá vicces sebtapaszt, vagy körömmatricát, ami segíthet.
Ha szerintünk lelki okai vannak a körömrágásnak, próbáljuk meg kideríteni, beszélni a gyerekkel, és megnyugtatni őt, biztosítani maximális támogatásunkról.
Sokat segíthet a lelki traumák enyhítésében, ha többet foglalkozunk a gyerekkel, közös családi programokat szervezünk, hogy eltereljük a figyelmét a problémáról, és foglaljuk le minél többször a kis kezecskéket, hogy még csak eszébe se jusson a szájába vinni őket.
Sokaknál bevált módszer a keserű lakkok alkalmazása, amivel legalább azt elkerülhetjük, hogy a gyerek a szájába vigye az ujját. Ezzel probléma, hogy a valódi okot soha nem szüntetjük meg, így ha lelki problémák vannak a háttérben, nyugodtan kérjük pszichológus tanácsát, mert ezek a gondok akár felnőttkorig is elkísérhetik a gyereket.
