Hogy kerül a gabona a karácsonyi asztalra?
Hazánkban Jézus születésének napja a katolikusok számára az egyik legnagyobb ünnep, vallási szempontból épp ezért a 24-én éjfélkor, azaz az éjféli misén való részvétel nagyon fontos. A református vallásúak 24-én este istentiszteleten vesznek részt, és másnap úrvacsorát esznek. A néphagyomány sokáig tartotta magát, ma már szinte csak olvasunk róla és néhány eleme maradt meg az emlékezetben és a gyakorlatban.
Ha a családfő almát vág fel, és mindenkit megkínál egy darabbal, az azt jelenti, hogy jövőre is legyen mindenki az asztalnál, akkor lesz egész a gyümölcs újra. Régen a karácsonykor feltett terítőnek mágikus erőt tulajdonítottak, főleg azért, mert az ünnepi vacsora mindig gazdagabb volt az egyébként megszokottnál. Ha tavasszal vetettek, ebből a karácsonyi terítőből szórták el a magot, hogy jó legyen a termés. Ha az asztalra magvakat tettek, és később baromfinak adták, ettől is bőséget reméltek.
Az asztal alá tett szalma Jézus jászolára emlékeztet, később a jószág alá azért került, hogy az egészséges legyen, egyes vidékeken még a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, hogy szép hozamot hozzanak. Ma már jószerivel csak a különböző ételeket látjuk: diót, mézet, fokhagymát, de már alig emlékszik valaki, hogy melyik milyen jelentést hordoz. És azt tudjátok, hogy miért nem állhatott fel a gazdasszony a karácsonyi asztal mellől? Legalább ezen az egy estén őt ugrálta mindenki körbe, a hiedelem szerint ugyanis aki felkel, és másokat szolgál ki, annak a tyúkjai jövőre nem fognak tojni.
Igyunk még egyet!
Érdekes szokás Angliában, hogy 24-én még dolgoznak, sőt, nem is sietnek haza! A munkatársaktól ugyanis egy búcsúitallal köszönnek el. Az angol szokások szerint a Mikulás hozza az ajándékokat, méghozzá a kéményen keresztül, és illik neki tejet és némi kekszet készíteni, amit majd örömmel elfogyaszt.
Az ún. cracker az angol karácsony fontos kelléke, formáját tekintve szaloncukor, de ez egy furfangos ajándék, pukkan kibontáskor és egyéb ajándékok rejtőznek benne. A híres karácsonyi "crackert" Thomas Smith találta ki 1846-ban, francia novellákat árusított ebbe csomagolva. Manapság két ember szakít szét egyet, és persze szigorúan az ünnepi asztal fölött.
A fagyönggyel való díszítés is angolszász szokás, ezt a bejárati ajtó fölé kell tenni, és akik megállnak alatta, megcsókolhatják egymást, elnyerve ezzel az örök szerelmet. Azért erre számos példát láthatunk különböző romantikus filmekben, és már itthon is akad, aki felfüggeszti. Ausztriában a tűzoltók vágják le a fákról, mivel élősködőnek számít, akármilyen szép, és általában úgy árulják, hogy a befolyt összeggel támogatnak valakit.
Az USA szokásai hasonlóak, de itt nagy hangsúlyt kap a jótékonykodás. Talán az is furcsa, hogy míg itthon a karácsony a családé, máshol a barátoké. A magányosság épp ezért nem ismert szenteste, mindenkinek akad meghívója valahová! Franciaországban csak december 25-e hivatalos ünnepnap, ekkor van az igazi ünnepi ebéd, és majd étellel búcsúznak az ünneptől is, de a híres Galette des Rois-ról, azaz a királyok kalácsáról majd egy másik cikkben olvashattok.