11 °C
szórványos felhőzet
2024. március 04., hétfő
Kázmér

Fogyásom igaz története

2014. május 18.
2.4851
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Brauny profilja, adatai
Brauny
Az alábbi cikk rendhagyó módon egy már-már blogszerű írás lesz, amelyben saját fogyásom történetét szeretném megosztani veletek. A célom nem más, minthogy kijelentsem és alátámasszam: fogyni nem csak megerőltetéssel és drága csodaszerekkel lehet, hanem elszántsággal is - pláne, ha a szükség úgy hozza.



Fogyásom igaz története - 2. kép

A történetet azzal kezdeném, hogy gyerekkorom óta szenvedtem, és részben szenvedek a mai napig is súlyproblémáktól. 190 centis magasságom ellenére sosem voltam vékony alkat, sőt mi több, inkább a teltkarcsú nők táborát erősítettem. Tavaly nyárra azonban már olyannyira elszaladt velem a ló, hogy nem csak családom, hanem párom is gyakran megjegyezte - természetesen csak kedvesen -, hogy egy kicsit talán itt lenne az ideje visszavenni a tempóból, mert bár ő így is szeret, de ismert, amikor még csak 85 kiló voltam, és tavaly nyáron bizony már 110 kiló fölé ment a mérleg nyelve. Szerettem volna változtatni, de a sok munka - hozzátenném: ülőmunka - nem engedte, így napi 14 órás műszakok, álmatlan éjszakák, mozgásszegény életmód és rengeteg stressz jutott osztályrészemül.

A nyár békésen eltelt, azonban szeptemberben éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy tüdőgyulladással kezdődött minden, amivel nem akartam befeküdni kórházba - nem is tettem -, így otthon kezeltek ki, és bár az orvosom gyógyultnak nyilvánított, még mindig elképesztő hátfájdalmak és fulladás kísérte mindennapjaimat, amihez étvágytalanság, folyamatos gyomorégés, valamint égő, összeszűkült és fájdalmas torok társult. Sem éjszakám, sem nappalom nem volt, nem tudtam enni és inni sem, így drasztikus módszerhez folyamodtam: megvontam magamtól minden ételt. Mint később kiderült, ez egy ösztönszerű megnyilvánulás volt, az orvosom ugyanis refluxot, visszafolyásos nyelőcsőgyulladást állapított meg a tüdőgyulladásom után, noha a betegségnek semmi köze sem volt ehhez, a stresszes életmódnak és az ülőmunkának viszont annál inkább.

Fogyásom igaz története - 3. kép

Az orvosom nem volt hajlandó erős gyógyszert felírni, inkább arra ösztönzött, hogy változtassak az életmódomon. Mivel nagyon megijedtem, és felmerült a rák kialakulásának kockázata, teljesen átalakítottam az életemet. Minden egyes napra beidőzítettem egyórányi mozgást - félórányi kerékpár és félórányi aerob edzés, tehát semmi nehéz vagy megterhelő dolog -, eldobtam az energiaitalt és átalakítottam az étrendemet is. Mivel a reflux miatt semmi mást nem kívántam, naponta 1,5 liter citromos vizet ittam, reggel és este pedig akácvirágból készült gyógyteát. Étkezéseimet öt részre tagoltam, így reggelire valami pékáru, tízóraira egy alma és egy kevés puffasztott rizs, ebédre ugyanaz, mint korábban, de kevesebb, uzsonnára egy újabb alma és puffasztott rizs, vacsorára - ami délután 5 órakor volt - pedig egy szendvics. Ezen felül minden este 7-8 óra tájban ettem még egy kis gyümölcsöt, és már az első héten éreztem, hogy sokkal energikusabb vagyok, hogy a refluxos tüneteim enyhülnek és, hogy összességében sokkal jobban vagyok.

Decemberben, tehát alig két hónap elteltével mindössze ennyi változással 10 kiló ment le rólam. Ehhez hozzátartozik, hogy volt két hét, amikor szinte semmit sem ettem és ittam - egyszerűen nem tudtam -, de utólag kiderült, hogy nem ez okozta a drasztikus fogyást. Január végén aztán elhatároztam, valamit még mozogni szeretnék, így beiratkoztam aerobikra, minden héten egy alkalommal járok, mellette heti egyszer esténként pedig általános aerob edzéseket végzek, a kerékpározást pedig már abbahagytam. Az étrendemet ismét visszabővítettem, így ismét eszek már például csokit, de zsírt és cukrot szinte egyáltalán nem fogyasztok. Február óta újabb hét kilótól szabadultam meg, így jelenleg 93 kilót mutat a mérleg úgy, hogy nem szakadtam meg, nem szenvedtem, közben pedig részben kigyógyítottam magamat a refluxból is! Ez a kis történet adjon erőt azoknak, akik úgy gondolják, hogy csak csodával lehet leadni a felesleges kilókat! Nem csoda kell hozzá, csak elszántság és kitartás!
6 hozzászólás

csillucs

10 éve, 7 hónapja és 20 napja

Én anno kalóriaszámolgatással fogytam le, bár tény, nekem nem volt nagy feleslegem, mindössze 5 kilóról beszélhetünk. mosolygó smiley De azaz 5 kiló is sokat számít. Miután lement, jobban éreztem magam.

válasz erre

kpal

10 éve, 7 hónapja és 20 napja

Szép ! Gratulálok!

Én is küzdök a súlyommal,mert bizony szeretem a hasam mosolygó smiley

válasz erre

monyó

10 éve, 7 hónapja és 21 napja

Le a kalappal, ügyes vagy. Nagyon tetszett ez a cikk egyébként mert szeretem amikor igazi tapasztalat van egy írás mögött!

válasz erre

moni1294

10 éve, 7 hónapja és 21 napja

Ez nem semmi! Egész felvillanyozódtam a történettől, szerintem sokaknak erőt adsz vele. Nekem biztosan!

Gratulálok az eredményhez!

válasz erre

Kicsi

10 éve, 7 hónapja és 21 napja

Minden elismerésem!! Jó volt olvasni a sikertörténetedet. Nekem is vannak apró céljaim, amiért szintén érdemes küzdeni, és ha sikerül akkor baromira büszke leszek magamra.. nyelvnyújtó smiley

válasz erre

zitucska

10 éve, 7 hónapja és 21 napja

Ejha, jó magas vagy mosolygó smiley De szuper történet. Tök jó, hogy így megtudtál változni. Mondjuk ahogy olvastam kellett is.

válasz erre