Kezdjük ott, hogy a gyerekek is igénylik az apa közelségét
Aki kiegyensúlyozott, vagy csúnya szóval élve normális családban nőtt fel, az biztosan nagyon jól tudja, hogy mennyire fontos az apuka rendszeres jelenléte a nevelésben. Nem feltétlenül a szigorúság miatt, hanem azért, mert ő is ugyanolyan szülő, mint az anya, emiatt pedig normál esetben a gyermekek szó szerint igényelni fogják azt, hogy az apuka ugyanúgy foglalkozzon velük, és ha nem is ugyanolyan sok időt, de azért töltsenek együtt minden nap egy-két órát, hiszen egészen más ez az időtartam, egészen más témák kerülnek szóba a beszélgetések során, és egészen más lesz a játék is.
Merthogy az apák köztudottan egészen másként játszanak a gyermekükkel, mint az anyák. Ha apaidő van, akkor az rendszerint hangzavarral és óriási rohangálással jár, birkózás, repülőzés, hintázás és megannyi más egyéb őrültség, amitől az anyáknak égnek áll a hajuk. Ez azonban kell a lurkóknak! Nemcsak azért, hogy levezessék felesleges energiáikat, hanem azért is, mert ilyenkor egészen más képességeik fejlődnek. Megtanulnak kitartónak lenni, fejlődik az izomzat, az egyensúly, és megtanulnak olyan határokat, hogy meddig tart a viccelődés és hol kezdődik például az erőszakosság.
Az erős apakép a kisfiúknak és a kislányoknak is fontos
Az apakép a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a fiúk, hanem a lányok esetében is rendkívül fontos. Ennek kialakításához elengedhetetlen, hogy az apuka rengeteget játsszon gyermekeivel, hogy ott legyen előttük pozitív példaként még akkor is, ha valójában egyáltalán nem egyszerű ezt megvalósítani a sok munka és egyebek mellett. Mégis fontos törekedni rá, hiszen a lányoknak fontos, hogy a jó apapélda segítségével később ki tudjanak teljesedni nőként, hogy jó férjet találjanak maguknak, a kisfiúknak pedig azért, hogy láthassák, milyen apává kell válniuk.
Szintén kutatások igazolják, hogy az apáknak rendkívül fontos jó kapcsolatot ápolniuk a gyermekükkel, mert ez alapvetően meghatározza majd, hogy később milyen felnőtté válnak a lurkók. Egy tanulmány szerint azok a kisfiúk és kislányok, akik apa nélkül nőttek fel, illetve rossz volt a kapcsolatuk az édesapjukkal, felnőttként sokkal magányosabbak lesznek, mindemellett pedig nehezebben élik meg szociális életüket, mint azok, akikkel sokat foglalkozott az apjuk és jó kapcsolatot ápoltak.