A Brestanica-patak és a Száva folyó találkozása fölött egy sziklás kiemelkedésen áll a Rajhenburg vár, ami évszázadok óta meghatározó látványeleme a környéknek. S hogy miért olyan érdekes a számunkra? Mátyás király emlékét is őrzik, sőt, olyan történetet hallottunk itt róla, ami a mi mondáink közül hiányzik.
A Rajhenburg várat kedvező adottságai miatt Konrád salzburgi érsek építtette 1131 és 1147 között. Igaza volt, könnyen lehet megvédeni, belátni az egész környéket a tornyából, nincs hiány ivóvízből, termékeny a föld a völgyben. Kondrád érsek idejéből származik az épület legrégebbi, román stílusú része. A kastélyt és a környező birtokot évszázadokon át befolyásos emberek irányították, akik végül felvették a kastély nevét "Reichenburg". A Reichenburgok olyannyira befolyásos családdá váltak, hogy a 15. században lovagi címet kaptak. 1479-ben a császári csapatok összetűzésbe kerültek az akkori salzburgi érsekkel, aki Mátyás királyhoz fordult segítségért.
A magyar király védelmi szerepe olyannyira fontossá vált, hogy számos legenda maradt fenn róla, és mindben igazságosnak, a szegények segítőjének ábrázolják a szlovén vidéken. Halálát is másképp tartják fent, mint ahogy megesett. Egyszer leghűségesebb száz katonájával egy barlangban kellett elbújnia az ellenség elől, ahonnan azonban nem tudott kiszabadulni. Leült egy asztalhoz, az emberei körbe vették, és mindannyian elaludtak, abban bízva, hogy másnap rájuk mosolyog a szerencse. A legenda szerint, addig fognak aludni, amíg a király szakálla kilencszer körbe nem éri az asztalt, mert akkor felébred a vitézeivel, és annak fognak segíteni, akinek a legnagyobb szüksége van rá.
Fotó: Miran Kambic, Cultural Center Krsko, Rajhenburg Castle
Trappista, trappista - nem a sajtról van szó?
Rajhenburg várát az idők folyamán folyamatosan bővítették, átépítették, majd 1881-ben trappista szerzetesek vásárolták meg, és kolostorként használták. A trappista szerzetesek nevüket a monostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról ('La trappe') kapták, még Franciaországban. Igen szigorú körülmények között éltek: kötelező ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka jellemezte életvitelüket. A Szent Benedek által megfogalmazott hitelvek: "ora et labora" - azaz 'imádkozzál és dolgozzál', fontos jelmondatuk lett. Híresek lettek a sörükről, és a sajtjukról - ez az, amit mi trappista sajtként ismerünk.
Trappista sajtot először a Mayenne közelében lévő Notre-Dame de Port-du Salut kolostor szerzetesei készítettek. Magyarországra azonban nem innen, hanem a Bosznia-Hercegovinában lévő Banja Luka-i Mária csillaga nevű kolostorból jutott el a 19. században. A trappista félkemény, érlelt sajt, tehéntejből készítik tejsavbaktérium-tenyészettel. Íze és szaga savanykás, enyhén sós. Rajhenburg várban azonban nem a sajt, hanem a csokoládét és likőrök készítés lett híres. Mindkettő igazi luxusnak számított, mégis sokan próbálták megvásárolni a finomságokat.
Fotó: Blaz Zupancic
A termékekért kapott pénzből számos technikai újítást bevezettek a szerzetesek: például nagyon korán elektromos áramot tudtak használni. Nyitottság jellemezte őket: fotóztak, gramofont hallgattak. A második világháború itt is mindent megváltoztatott. 1941-től a német hatóságok lefoglalták a helyet, és deportálótáborrá alakították. 1947-ben a trappista rendet feloszlatták, a várat államosították.
Csokoládé és bor
1948 júniusában női büntetés-végrehajtási és javítóintézetet hoztak itt létre, amelyet később más büntetés-végrehajtási intézetek váltottak fel. Amikor ez bezárt, teljesen felújították, kiállítást rendeztek be, és próbálják története csúfos idejét elfelejteni. A látogatókra még a pincében is csoda vár: a környék legjobb borai és borkóstolás. A kastélyban láthatók Primož Kozmus kalapácsvető, Brestanica leghíresebb sportolója olimpiai játékokon és világbajnokságokon szerzett aranyérmei. S hogy itt is legyen magyar vonatkozás, Pars Krisztiánról is megemlékeznek a kiállításon. Érdemes a csokoládé fesztivál idején érkezni, vagy a pezsgő, bor ünnepén, mert akkor számos program egészítheti ki a vár felfedezését.
