Ha gyermekünk már betöltötte a 2-3 éves kort, elérkezik számára a hisztikorszak, amikor rájön arra, hogy akaratát képes különféle módokon érvényesíteni, ezáltal amennyiben nem akar még aludni, hiába erőltetjük rá az alvást, abból óriási cirkusz kerekedik majd. Mindez annak ellenére is igaz, ha a pici nem aludt délután, és már éppen nagyon fáradt, sőt mi több, a mi szemeink is ragadnak már, és nincs türelmünk még tizedszerre is elmesélni valamelyik kedvenc történetét.
Ami fontos, hogy a lefekvés előtti legalább egy órában maximálisan foglalkozzunk a gyerekkel. Ne legyen sem tévé, sem rádió, sem bármi más, legfeljebb kedvenc zenéi szóljanak halkan. Ha ugyanis gyakran felugrunk és elmegyünk a pici mellől, azzal bizonytalanságot ébresztünk benne, még jobban felébresztjük - hová megyünk, mit csinálunk, mikor jövünk vissza és így tovább -, tehát legyünk türelmesek, kitartóak, maradjunk vele, és találjunk olyan elfoglaltságot, amiből ceremónia válhat, és jelezhetjük felé, hogy elérkezett az alvás ideje.
Fontos, hogy figyeljünk oda gyermekeink igényeire is! Vannak, akik csak anyukájukkal tudnak elaludni, mások csak fényben, esetleg a szülői ágyon, ahonnan aztán át lehet vinni őket kiságyukba, a lényeg, hogy legyünk egy kicsit rugalmasak, és bár ne legyünk túlontúl engedékenyek, hagyjunk mozgásteret a pici számára. Soha ne legyünk türelmetlenek, ne sürgessük az elalvást, mert minél feszültebbnek érez minket a gyerek, annál nehezebben nyugszik meg annyira, hogy álom jöjjön a szemére.
De ez a cikk nagyon jó tanácsokat ad.
