Az utóbbi évek egyik pozitív trendje, hogy az emberek egyre jobban odafigyelnek az egészségükre. Ez bár határozottan jó dolog, ellenben számtalan tévhitet is szül, ami főként a cukorfogyasztáshoz kapcsolódik. A cukor ugyanis rossz, kis mennyiségben sem túl egészséges, de a legrosszabb, hogy rengeteg embert megetetnek azzal, hogy a barna cukor sokkal jobb, mint a fehér, így abból kedvünkre lakmározhatunk. Hogy ez miért az évszázad átverése? Máris mondjuk!
Azt tudjuk, hogy az eddig használt kristálycukor rendszeres fogyasztása rossz hatást gyakorol a szervezetünkre, és sok esetben magukat életmódszakértőnek nevező emberek is hajlamosak arról beszélni, hogy a barna cukor sokkal jobb alternatíva helyette. Tudnunk kell azonban, hogy a barna és a fehér cukor alapja ugyanúgy a szacharóz, vagyis cukor mindkettő, pusztán három eltérés van közöttük: az ízük, a színük és az elkészítési módszerük.
Az előállításukról tudnunk kell, hogy a cukor úgy készül, hogy a cukorrépából és a cukornádból kivonják a szacharózt, aminek a mellékterméke a melasz. Ez a cukornád esetében fogyasztható, de a cukorrépáé már nem. Nos, itt van a kutya elásva! A barna nádcukor ugyanis egy nyers cukor, ami a fehérhez képest kevesebb kémiai hatást kap, de hogy mitől lesz barna a cukor, az már egy érdekes kérdés, hiszen a barna cukor a színét az utólag hozzáadott melasztól kapja.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a barna cukor egy melasszal dúsított nyers cukor, ami talán tényleg mentesül a kémiai folyamatok alól, és több ásványi anyagot is tartalmaz, ellenben ugyanolyan alkotóelemekből áll, mint a fehér cukor, ergo egészségügyi kockázatai is pontosan megegyeznek a két változatnak.
Vagyis a boltokban kapható barna cukor eltérő folyamatokkal kerül előállításra, de végezetül ugyanolyan összetevőkből épül fel, mint fehér társa, ezáltal nemcsak a szervezetünket terheljük meg vele, hanem a kalóriamennyiség tekintetében sem kell különbségekkel számolnunk. A barna cukor ezért tekinthető az évszázad legnagyobb átverésének, így helyette próbáljuk meg szimplán elhagyni a cukrot, vagy hazai termelői mézre váltani, ami nem okoz inzulinrezisztenciát.