A norvég Starvanger Egyetem szociológia professzora bebizonyította, hogy a fiatalok is példát vehetnének az idősebb nagyapákról, lévén állítása szerint minél idősebbek a papák, annál aktívabbak is a mindennapokban.
A kutatást vezető Knud Knudsen maga is nagyapa, így nem volt nehéz dolga a hipotézis felállításában, és arra a következtetésre, majd kutatásai alapján később bizonyításra jutott, hogy míg az unoka érkezésekor előbb a nagymamák vállalnak aktív szerepet, addig később ez módosulni fog és a nagypapák válnak lényegesen aktívabbá. Knudsen a kísérletekbe több mint 5000 hatvan és nyolcvan közötti nagyapát vont be Európa 11 országából, és megállapította, hogy egyre több nagyszülő vesz részt - ismét - az unokák nevelésében.
A tanulmány tisztán és érthetően rávilágított arra, hogy amennyiben egy nagymama és egy nagypapa is áll az unoka mögött, úgy könnyebben tudnak bekapcsolódni a lurkó mindennapjaiba, és minél idősebb egy férfi, annál jellemzőbb lesz rá, hogy törődni akar unokájával. Knudsen elmondta, hogy talán a növekvő válság, talán a fiatalok lehetőségeinek minimalizálódása, talán az egyre több munka miatt, de a generációk közötti kapcsolatok egyre szorosabbá válnak.
A norvég kutató elmondta, hogy fontos ok még az orvostudomány fejlődése is, aminek köszönhetően az idősek is egyre tovább élhetnek. Ezáltal, és az unoka megjelenésével a nagyapák biológiai órája lelassulhat, sőt, egy belső fiatalodáson mennek keresztül, és minél idősebbek lesznek, annál aktívabbá válnak.
