Számos írás említi a vásárlást szenvedély- vagy kényszerbetegségnek, manapság a vásárlási láz százból öt nőt és öt férfit érint, a kór azonban gyógyítható.
Nem hallunk róla sokat, mégis létezik a vásárlásmánia jelensége. Ez legalább olyan súlyos szenvedélybetegséggé fajulhat, mint az alkoholizmus, vagy a drogfüggőség. Külső szemlélőként nem könnyű felismerni a különbséget aközött, hogy valaki csak nagyon szeret vásárolni, vagy beteg.
Lassan itt a tavasz és valljuk be, a legtöbb nő ilyenkor vásárlókörútra indul, hogy felújítsa ruhatárát. Az ilyen jellegű vágy még nem mondható betegségnek. Amíg mérlegeljük, hogy mit veszünk és mennyi pénzért addig nincs baj, ha azonban pótcselekvéssé válik a vásárlás - például rossz kedv ellen betévedünk egy plazába -, akkor félő, hogy a betegség áldozatává váltunk.
Legsúlyosabb esetekben akár az is előfordulhat, hogy kölcsönkérünk azért, hogy megvegyünk magunknak a kiszemelt darabokat. Ez nem ritka jelenség, hiszen a kényszer olyan szintre fejlődik, amikor már nincs visszaút. A vásárlásmánia legfőképpen a 30-40 év körüli embereket érint.
Jó hír, hogyha felismerjük a szenvedélybetegség mögöttes okait, könnyen kezelhető a dolog. Mindenképpen forduljunk szakemberhez, mert ha nem kezelik a boltkórosságot más tünetek is előfordulhatnak.
de amíg megtehetem, addig nem izgat a dolog.
De nem baj, ez legyen a legnagyobb egészségügyi bajom!
Amúgy én függő nem vagyok, de sokat vásárolok, az tény.
