A pünkösd eredete

Az ünnep, avagy a pünkösd elnevezése a görög pentekosztész, avagy "ötvenedik" szóból származik, ami arra utal, hogy húsvét után ötven nappal veszi kezdetét. A pünkösd lényegében nem más, mint egy emlékünnep, amivel az egyház arra emlékezik, hogy Jézus mennybemenetele után ötven nappal a Szentlélek leszállt az apostolokra. Akárcsak a legtöbb magyar keresztény hagyományban, úgy természetesen a pünkösdi szokásokban is keverednek a keresztény sajátosságok az ősi, pogány szokásokkal, egyszóval kijelenthető, hogy már meglévő pogány hagyományokra építette rá az egyház a vallásos elemeket.

A Biblia szerint Krisztus mennybemenetelét követően az apostolok Máriával és a legközelebbi tanítványokkal együtt ülték meg az első pünkösdöt, amikor óriási szél támadt. A szélviharban lángnyelvek jelentek meg, amelyek aztán szétoszlottak, és minden jelenlévőre leszálltak, az egybegyűltek tehát megteltek a Szentlélek erejével. Ezt követően az emberek isteni tudással lettek felvértezve, és különféle nyelveken kezdtek el beszélni. Szent Péter ekkor prédikálni kezdett, az emberek pedig követték őt, és miután sokan megvilágosodtak, megalakultak az első keresztény gyülekezetek, pünkösd tehát az egyház születésének ünnepét is jelenti egyben. A középkorban sokáig hagyomány volt a szentlélek érkezését kürtökkel, harsonákkal utánozni ezeken a napokon, a lángnyelveket pedig óriási máglyákkal, amelyeket a templomtornyokból eresztettek le a hívekhez.

Volt idő, amikor a pünkösd három napos ünnep volt, ezáltal hazánkban a középkor idején pünkösd szombatjának hajnalán az emberek a közeli tavakhoz, folyókhoz és patakokhoz mentek fürdeni, hogy egész évben egészségesek maradjanak. Az Alföldön, a Tisza mentén maradt fenn a legtovább a hagyomány, ahol azt tartották, hogy se jövet, se menet, se fürdés közben senki sem szólhatott egyetlen szót sem, máskülönben nem hatott a varázs. A pünkösd hagyományos étele a rántott csirke friss salátával, de juhtartó gazdák gyakran tettek ilyenkor pünkösdi bárányt az asztalra. Sok helyen édes tésztákat is sütöttek azért, hogy jó legyen a termés.

Pünkösdnek a magyar folklórban több jelképe is van. Az egyik legáltalánosabb a pünkösdi rózsa, amit akkor szokás mosdóvízbe szórni, ha az emberek szeretnének egészségesek lenni. Ha a rózsát egy fiú egy lány ablakába tette, azzal szerelmet vallott neki. Pünkösdi jelkép még a fehér galamb és a zöld ág is. A fehér galambot a templomokban szokás elengedni a Szentlélek jelképeként, a zöld ágakat pedig a pünkösdi misén megszentelve a házakra és az istállókba, esetleg a földekre tűzték, hogy távol tartsák a rossz szellemeket, ami villámcsapásban vagy jégesőben is megnyilvánulhatott.