A tanulmány keretein belül Kristen egy tanzániai, a modern világtól alaposan elmaradott törzs esetében figyelte meg első ízben azt az érdekességet, hogy a menopauza utáni nők még mindig keményen ki tudják venni a részüket a fizikai munkából. Ezt az antropológus véletlenszerűen, majd később tudományos alapokat sem nélkülözve párhuzamba állította a nagymamasággal.
Olyan tanulmányok már korábban is születtek, hogy az anyai nagymamák jelenléte nagyban megnöveli gyermekeink túlélési esélyeit, de arra még egyetlen korábbi kutatás sem világított rá, hogy a nagymamák éppen a nagymamaság miatt képesek tovább élni.
Az antropológus és munkatársai a fenti kijelentést matematikai modellekkel is képesek voltak tudományos szemszögből alátámasztani, így érdekes, a múltba visszanyúló megállapításra jutottak. Ez alapján a korai, történelmi időkbe nyúltak vissza, egészen az éghajlati és ökológiai változásokig, amelyek alaposan megnehezítették a született gyermekek életben maradását, hiszen anyjuk a folyamatosan születendő utódokkal volt elfoglalva, az idősödő gyermekeknek pedig maguknak kellett élelmet szerezniük, vagy a nagymamákra támaszkodhattak, akik ettől a tehertől - egyelőre még nem alátámasztott és bizonyított okokból kifolyólag - lényegesen tovább éltek, mint unokák nélkül.