Idén is elérkezik hamarosan november 1-je, amikor Magyarországon a trendi közhiedelemmel ellentétben nem a Halloweent ünnepeljük, hanem a Mindenszenteket, majd másnap, azaz november 2-án a Halottak napját. A legtöbben általában csak ilyenkor emlékeznek meg elhunyt hozzátartozóikról, és sokan még csak nem is sejtik, hogy az ünnep háttérben milyen régre visszanyúló történelmi hagyaték áll.
Mindenszentek napján az emberek között általános szokás, hogy rendbe teszik és feldíszítik a sírokat, amelyeken a halottak lelki üdvéért gyertyát is gyújtanak. A gyertyából áradó fény jelképezi a hívők számára az örök világosságot. A minden temetőben felállított nagy keresztnél a katolikus egyház elöljárói az ünnep alkalmából mindig elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját. Nagyon sok helyen azt tartják ma Magyarországon, hogy a halottak Mindenszentek éjszakáján kikelnek sírjaikból, vagy lélekben visszatérnek közénk, így sok helyen - például Nyugat-Magyarországon - az ilyenkor szokásos családi lakomán nekik is megterítenek, és gyertyát gyújtanak, hogy könnyebben hazataláljanak. Mindenszentek ünnepe a legtöbb keresztény ünneppel egyetemben hosszú időn keresztül nem volt munkaszüneti nap hazánkban, 2000 óta azonban ismét megkapta a neki kijáró ünnepi státuszt.
Halottak napja alkalmából az emberek gyertyákat és mécseseket gyújtanak elhunyt szeretteikért, rokonaikért és ismerőseikért. Ki otthon, ki a temetőben, a síremlékeknél. A szokások szerint a gyertyagyújtásnak az a célja, hogy a gyertyák világosságában az ilyenkor visszatérő lelkek ismét visszataláljanak sírjukba, és ne kísértsenek az élők között. A hagyomány szerint azért is kell virágokkal díszíteni és megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesebben térjenek vissza. Sok helyen - például a bukovinai magyarok - még ételt is visznek a temetőbe ennek érdekében.
