A Mikulás története

A klasszikus értelemben vett ajándékosztó Mikulás eredetileg a katolikus valláshoz, azon belül is Szent Miklóshoz köthető, aki a magyar hagyomány szerint a december 5-ről december 6-ra virradó éjjelen látogatta meg a jó gyerekeket, és amennyiben valóban jól viselkedtek, kisebb ajándékot kaptak tőle. A Mikulás egyik szinonimájaként használatos a Télapó kifejezés is, amit a globalizáció hatására, a nyugati népektől vettünk át, ezzel egyetemben pedig konkrétan a Mikulás ábrázolása, illetve alakja is alaposan megváltozott az idők folyamán.

Az ősi magyar néphagyomány értelmében ugyanis a Mikulás eredetileg a mennyben élt, onnan figyelte a gyerekeket, segítői pedig a manók, később a krampuszok voltak. Manapság egyre elterjedtebb, hogy a Mikulás Lappföldön él, a szánját rénszarvasok húzzák, segítői pedig aranyos kis manók, vagy egyáltalán nem is léteznek. A Mikulás igaz története egyébiránt egy legendához, pontosan Szent Miklós legendájához köthető, amit a szájhagyomány a következőképpen őrzött meg az utókor számára:

Élt egyszer egy szegény ember, akinek három lánya volt, ám nincstelenségéből kifolyólag nem tudta őket férjhez adni, így szomorú sors várt rájuk. Miklós, avagy a myrai püspök azonban elhatározta, hogy segít a három lányt férjhez adni a szegény embernek, de mindezt úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek sem, hogy ő áll a háttérben. Az éj leple alatt így Miklós egy-egy arannyal megtömött erszényt rakott a szegény ember ablakába, méghozzá három egymást követő éjszakán - más források szerint évente, ugyanazon a napon. A szegény ember a második erszény után már nagyon kíváncsi lett arra, hogy ki ez a rejtélyes jótevő, és a harmadik alkalommal megleste, hogy megköszönje az ajándékot, de Miklós akkor azt mondta a gazdának, hogy kizárólag Istennek tartozik köszönettel az aranyért.

Szent Miklós szájhagyomány útján fennmaradt legendáját a katolikus egyház december 6-án, Miklós napján többször is felelevenítette a 19. században, így lassan a hagyomány részévé vált, hogy az említett napon Miklós, avagy a Mikulás ajándékokat tesz az ablakba. Ezt a hagyományt később a szülők a gyermekekre koncentrálták, és nevelési szándékkal kiszínezgették különféle történetekkel, vagyis a Mikulásból egyfajta jótevő szuperhőst varázsoltak annak érdekében, hogy ezzel lehessen jó viselkedésre ösztönözni a lurkókat. Egyes források szerint a krampuszok, avagy az ördögök megjelenése is ezzel hozható párhuzamba, hogy a szülők tudják mivel rémisztgetni a rossz gyerekeket.

A Mikulás hagyományának, illetve ünnepének érdekessége, hogy még mindig nem állandósult, vagyis a Télapó-kultusznak és egyéb nyugati szokásoknak, összességében pedig a globalizációnak köszönhetően egyre színesebbé válik, elég csak arra gondolni, hogy manapság már karácsonykor is Mikulást ábrázoló díszekkel vértezzük fel a lakást, vagy díszítjük fel a karácsonyfát - ami például Amerikában szokás -, holott a magyar hagyományokban a karácsony teljes egészében a Jézuskához köthető.